Pártbefolyás, (ön)cenzúra – A sajtóban mindent és mindenkit meg lehet vásárolni?

A nemzeti kisebbségi/közösségi jogok tartozéka az anyanyelvű tájékoztatás biztosítása. Persze az sem mellékes, hogy ez milyen módon történik. Az országot, a társadalmat minősíti, hogy szabad-e a sajtó, a média? Kik irányítják a nyomtatott és az elektronikus médiát, milyen a tájékoztatás jellege, kinek, melyik pártnak a befolyása alatt van, stb.?

Szerbiában köztudottan gondok vannak a sajtószabadsággal (is).

Az Európai Parlament, a 2017. június 14-i állásfoglalásának 22. pontjában, a(z Európai Bizottság) Szerbiáról szóló 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI)), „ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a véleménynyilvánítás szabadságának és a média öncenzúrájának javítása érdekében, amely jelenség egyre rosszabbodik; hangsúlyozza, hogy az újságírókkal szemben alkalmazott politikai beavatkozás, fenyegetések, erőszak és megfélemlítés, többek között fizikai támadások, szóbeli és írott fenyegetések, valamint a tulajdont érintő támadások továbbra is aggodalomra adnak okot; […] felhív a médiatörvények teljes körű végrehajtására; […] hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságra van szükség a médiaorgánumok tulajdonjoga és a média finanszírozása terén; ösztönzi a kormányt, hogy garantálja mindkét közszolgálati médiaszervezet függetlenségét és pénzügyi fenntarthatóságát, a kisebbségi nyelvű médiatartalmak pénzügyi életképességét és a közszolgálati műsorszolgáltatók szerepének növelését e téren”.[1]

A vajdasági magyar közösség életében, de a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tevékenységében is az anyanyelvű tájékoztatás  volt az utóbbi két évben „a  legtöbb feszültséget megélő és gerjesztő tevékenységi terület”,[2] s ez „kiáltó botrányoktól” sem volt mentes.[3] Ezek legfőbb kiváltó oka, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a magyar médiák többségét (elsősorban a Magyar Szót és a Pannon RTV-t, de Hét Nap hetilapot is) „meglovagolta”/közvetlen, vagy közvetett ellenőrzése alá vonta.

Az utóbbi néhány hónapban több olyan esemény is történt a sajtóban/sajtóval, amelyek – ilyen vagy olyan módon – a tájékoztatásunkat is érintik/befolyásolják:

Pártellenőrzés alóli kitörés volt és az újságírói szakma becsületének megvédésére irányult a Szabad Magyar Szó[4] „független vajdasági magyar közéleti fórum”[5] elindítása 2016. október 23-án, az ötvenhatos magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján.

Az új internetes portálnál zömében azok az újságírók kezdtek el dolgozni, akik 2016 nyaráig a Magyar Szónál voltak munkaviszonyban.[6] Az új lap megjelenését azzal indokolták, „napjaink Magyar Szója mára teljesen elvesztette az irányérzékét, és letért arról az útról, ami az eredeti küldetése”.

[7]Az Szabad Magyar Szó számos olyan írást is közölt, amely a magyar közösség lényegi problémáival és útkeresésével foglalkozik. A legutóbbi ilyen írás (igaz „vendégszerzőtől”) az Elnök úr, mi vagyunk az Ön lelkiismerete![8]

Továbbra i bátorítani, ösztönözni kellene a szerzőket a szűkebb és a szélesebb közösség helyzetével, problémáival foglalkozó elemző, tényfeltáró, oknyomozó, bíráló írások publikálására.

A SzMSz beállítottságával kapcsolatban azonban kételyt ébreszt az olvasóban, hogy Kókai Péter, az egyik alapítója és egyben főszerkesztője, újabban a Családi Kör hetilapot kiadó Sajtószabadság Alapítvány igazgatója, a Magyar Mozgalom társelnöke[9] is.

A Szabad Magyar Szó május 21-én útjára indította új szolgáltatását a Szabad Magyar Szó Rádiót.[10] „A hét legfontosabb hírei” [11] most már nem csak olvashatók a Szabad Magyar Szóban, de a SzMSz Rádióban meg is hallgathatók.

Július 30-án a SzMSz közölte, hogy – médiaújdonságként – „elindította podcast[12] szolgáltatását”,[13] annak érdekében, hogy „a hírek, műsorok minél hatékonyabban és minél inkább felhasználóbarát módon jussnak el”[14] a hallgatókhoz.

Az SzMSz Rádió jelenleg két csatornán sugároz, az egyiken hírműsorokat, a másikon pedig közéleti műsorokat. Bejelentette, hogy hamarosan egy harmadik csatornát is elindít, melyen szórakoztató tartalmakat talál majd a hallgató.[15]

Június 11-én arról értesültünk, hogy „kirúgták a Hét Nap korábbi főszerkesztőjét”.[16] A közösségi médiában tette közzé Tomek Viktor, a Hét Nap korábbi főszerkesztője, újságírója a hírt, hogy „cége többet nem tart igényt rá”.[17]

Tomek Viktor

A háromgyermekes újságíró a Szabad Magyar Szónak az eset kapcsán azt nyilatkozta, nem lepte meg a felmondás:

„Semmi meglepő nincs ebben, hiszen két hónapja nem dolgozom a Hét Napban. Számítottam erre. Kértem ugyan a cégben fizetetlen szabadságot, hiszen mások is folyamodtak ehhez a megoldáshoz, de ami jár másnak az egy »rosszmagyarnak« nem jár. De tulajdonképpen ez sem számít, mert (másokkal ellentétben) jómagam nem tudom eltartani öttagú családomat húszezer dinárból, ami marad azt követően, hogy a fizetésemből levonják a harminc évre felvett lakáshitel törlesztő részletét. Mindenképpen más munkahely után kellett tehát néznem, elsősorban egzisztenciális okok miatt, másodsorban pedig azért, mert már nem éreztem magam jól a szerkesztőségben. A történet nem új, hiszen tudjuk, az irányelv egyesek számára az, hogy »Teszünk róla, hogy önszántából húzzon el…«. Esetemben is ez történt”.[18]

A többnyelvű televíziónak egyelvű logója. (Fotó: RTV)

A Vajdasági Rádió és Televízió közszolgálati médiaház igazgatóbizottsága június 19-én új szerkesztőket nevezett ki a kisebbségi szerkesztőségek élére. A magyar szerkesztőség élére Szakács Áron került.[19]

– Az RTV igazgatóbizottsága megállapította, hogy a megválasztott jelöltek, akik a közmédiában teljesített eddigi munkájukkal bizonyították szakmai rátermettségüket, továbbra is hozzájárulnak majd a kisebbségi nyelvű szerkesztőségek fejlődéséhez – olvasható a kinevezésekről szóló írásban.

A Napló internetes portál viszont „az egykori Újvidéki TV magyar szerkesztősége függetlenségének további megnyirbálását várja, miután a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetőségi tagjának rokona került a csapat élére”.[20]

Közben a magyar médiáért – valójában a közvélemény befolyásolásáért – folyó küzdelem is tovább „fokozódott”. Nem véletlenül, hiszen Magyarországon jövőre általános választások lesznek.

– Újabb 380 millió forintot kapott a Bethlen Gábor Alaptól (BGA) a szakmai szervezetek által csak a VMSZ által irányított pártmédiaként számon tartott Pannon RTV, és további 5 milliót a Magyar Ház Alapítvány, amely a médiaháznak otthont adó épületet igazgatja. Ezúttal a támogatási cél a Pannon Médiaház beruházásainak folytatása és az ingatlan működési költségeinek biztosítása volt. Ezzel pedig a BGA nemzetpolitikai célú támogatásokban részesülő 21 pályázó közül a Pannon egymaga a támogatási összeg közel 60 százalékát kapta meg.
[…]

A Pannon RTV az utóbbi időben óriási közpénzforrásokra tett szert, így aztán jelenleg nagyjából annyi munkatárssal dolgozik, mint Magyarország piacvezető hírportáljai. Az alkalmazottak számáról és a felhalmozott pénzekről maga Bodzsoni István, a Pannónia Alapítvány ügyvezetője, a Pannon RTV igazgatója beszélt még januárban, amikor elmondta, hogy 101 állandó és nagyjából 40-50 külsős munkatársuk van jelenleg (több mint a Vajdasági RTV magyar szerkesztőségének volt a fénykorában – B. A.), illetve, hogy a Pannónia Alapítvány vagyona jelenleg meghaladja a 3,5 millió eurót.

A támogatások folyamatosságára nem lehet panasz, a most jóváhagyott forrásokkal együtt csak az utóbbi időszakban nagyjából egymilliárd forint támogatást kapott a Pannon – közölte július 24-én a DélHír portál.[21]

A magyar kormány augusztus 18-án rendeletet hozott, miszerint a Magyar Szó Kft-nek 500,00 millió forint (1.646.541 euró, vagy 196 millió dinár!) „költségvetési támogatást” nyújt „beruházásra”.[22] Hogy milyenre, az viszont már hozták nyilvánosságra.

Bódis Gábor kiszámolta, hogy „a Magyar Szó fél éves költségvetését kapta ajándékban a kormánytól”.[23] – Belgrád sem panaszkodhat: áfa címén az összeg 20 százaléka a szerb költségvetésbe megy – írja Bódis.[24]

„Az alig néhány ezer példányszámban megjelenő napilap”[25] – az impresszum szerint – a Vajdaság Autonóm Tartomány, a Magyar Nemzeti Tanács, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásában is részesül.

Félreértés ne essék: A magyar kormány minden beruházásának örülni kell, hiszen erősíti közösségünket. A jelen esetben viszont félő viszont, hogy a magyar adófizetők pénzét a Fideszre való szavazásra és a Szerb Haladó Párttal (SNS) hatalmi szövetségben lévő VMSZ befolyásának növelésére, magyarán a pártpropaganda fokozására, használják fel. Ennél sokkal okosabb, fontosabb és szükségesebb dolgokra is költhették volna! Figyelni kelle(ene) a pénz útját! (Ha lenne tényfeltáró újságírás.) Nem alaptalanul mondta az egyik volt újságíró ismerősöm, hogy „pénzért mindent meg lehet vásárolni”. De szerencsére nem mindenkit, tenném hozzá.

Június 29-én a Családi Kör hetilap bejelentette: „A következő számtól új csapat folytatja a lap szerkesztését és kiadását”.

Az 1990. december 24-én indult egyetlen, a fejlécben (egyetlen) függetlenként feltüntetett délvidéki/vajdasági magyar hetilap nyolc száma került eddig az olvasó kezébe.

Mostanáig azonban nem láttam/olvastam egyetlen írást sem, amelyik elemezte volna az új lap szerkezetét, tartalmát, hogy történtek-e és milyen változások a lapban. Lehet, hogy a nyár miatt, de az is, hogy már senkit nem is érdekel, mi történik a sajtóval/sajtóban?

A délvidéki/vajdasági magyar médiában folyamatban van, tehát, az egyik oldalon, a pártbefolyás növelésére, az egyszólamúság megvalósítására való törekvés (kerüljön az bármibe is) és,  a másik oldalon, a szakma becsületéért, a tárgyilagos tájékoztatásra irányuló szándék közötti egyenlőtlen küzdelem.

Újvidék, 2017. augusztus 30.

BOZÓKI Antal