Anyaország 

Az aradi vértanúk forognak a sírjukban

Október 6-án az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aradi vértanúira emlékeztek mindenfelé, Erdélyben, a Délvidéken, Magyarországon.

A nemzeti gyásznapon szavalnak a gyerekek, énekelnek az iskolások, ünnepi beszédeket mondanak a politikusok, koszorúznak. Kihangsúlyozzák, hogy mennyire fontos megőrizni identitásunkat, magyarságunkat, nyelvünket, hitünket, erőnket. Nekünk, délvidéki magyaroknak is fontosak az aradi vértanúk, tanulhatunk tőlük hazaszeretetet, kitartást. Büszkék vagyunk rájuk, és jó lenne, ha unokáink ránk is büszkék lennének. Mi is hagynánk nekik valamit örökül.

Itt, a Délvidéken is emlékezünk rájuk.

Kiss Ernő honvédtábornokra, akit Eleméren helyeztek végső nyugalomra. Lázár Vilmos ezredesre, aki Nagybecskereken született, és az aradi vértanúk közül őt végezték ki először. Schweidel József honvéd vezérőrnagyra, aki zombori születésű. Leiningen-Westerburg Károlyra, aki szintén kötődik a Délvidékhez, mert felesége, Sissányi Erzsébet révén törökbecsei nagybirtokos lett. Knezić Károlyra, akinek édesapja horvát, édesanyja magyar származású volt. Damjanich Jánosra, aki a mai Horvátország területén született, soha nem szenvedett vereséget a harcmezőn, minden ütközetet és csatát megnyert. Adán is állítottak emlékművet a tiszteletére. A szerbek árulónak tartják, mert a magyarok oldalán harcolt ellenük, ezért a domborművét is el akarták pár éve távolítani. De emlékezünk Aulich Lajosra, Török Ignácra, Lahner Györgyre, Poeltenberg Ernőre, Nagysándor Józsefre, Dessewffy Arisztidre, Vécsey Károlyra.

A kivégzés 168 éve, 1849. október 6-án volt. A gyerekek tanulják az iskolában. Ha valaki annak idején nem tanulta meg a tananyagot, minden évben hallhat róla. Erről szólnak a híradások. A készülődésről, a programokról, az évszámokról, a megemlékezésekről, a koszorúzásokról.

2017. október 6-án mind a 13 Aradon kivégzett vértanú forgott a sírjában.

Csepelen, Budapest XXI. kerületében nem tanulták meg a történelmi anyagot egyesek. Emléktáblát avattak, melyre hibásan írták fel a kivégzés időpontját. 1848. október 6. szerepel. Úgy néz ki, egyesek nem engednek a 48-ból. Pedig volt ott országgyűlési képviselő, polgármester, volt polgármester, alpolgármesterek. Tévedett az, aki megrendelte. Az is, aki a szöveget írta. Nem gondolkodott egy cseppet sem a kivitelező, aki elkészítette. Az sem, aki ezt feltette. Sőt az sem, aki mindezt felavatta. Még jó, hogy Lázár Vilmos helyett nem írtak Lázár Jánost…

Jövőre ezt koszorúzzák, vagy kicserélik? Könnyű az állampolgárok pénzéből hibás történelmi adatokat a kőbe vésni…

Úgy tűnik nekem, mintha ez a megemlékezés nem szívből jönne egyes politikusok részéről. Valamit csinálni kell október 6-án, koszorúzni, avatni, öt évvel ezelőtti szöveget felolvasni. Úgysem emlékszik rá senki. Tudjuk le a dolgot, és ennyi. Mintha a magyarok ellenségei emlékeznének a magyar vértanúkra.  Szégyen. Szégyen. Szégyen.

A hősök meg, akik valamelyik felhőn ülve néznek le ránk, el sem hiszik, hogy mi történik itt lenn velünk, magyarokkal… Mellettük ül Zámbó Jimmy, aki Csepel díszpolgára, és még ő is csóválja a fejét… Szégyen, szégyen, szégyen…

Egri Emma – egriemma.blogspot.rs

Hasonló hírek