Eltüntették a magyarok nyomait Újvidékről és ma tort ültek Délvidék elszakítása felett
A napokban több ünnepséget, fogadást, koszorúzást és megemlékezést is tartanak Délvidék és Szerbia szerte, ahol azt ünneplik, hogy 1918 november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés egyoldalúan kimondta, hogy Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság része legyen.
Megünnepelve, hogy a szlávok közös akaratából a város 99 éve elszakadt Magyarországtól emlékkoszorúkat helyeztek el az újvidéki Grand Hotel épületére, ahol a nemzetgyűlést tartották, és amelynek eredeti építtetője és tulajdonosa Mayer Imre volt.
A beszámolók szerint a rendezvényen minden nemzeti kisebbség, így a magyarok is jelen voltak. A koszorúzást követően Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke kiemelte a bunyevácok jelentős szerepét az elszakadásban, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy 1918-ban a 757 küldött közül az 578 szerb mellett 84 bunyevácot hívtak meg, míg a magyarságot egy küldött képviselhette. Újvidék polgármestere Miloš Vučević is megkoszorúzta az emléktáblát. A haladó politikus azt is megerősítette, hogy 2018 a Délvidék Magyarországtól való elszakadás emlékéve lesz, amelyhez kapcsolódóan számos rendezvényre kerül majd sor, de a központi ünnepség a belgrádi arénában lesz megtartva, amely a város szerémségi részén található.
„A megemlékezés nem a múltba révedésről fog szólni hanem, hogy megmutassuk a tiszteletünket a felmenőink előtt mindazokért amit megtettek, hogy ma szabadon állhassunk Újvidéken Svetozar Miletić szobra mellett.”
– mondta Miloš Vučević a tartományi székváros polgármestere.
Az 1918-as bevonulás után nem csak Újvidéken, de számos más helyen is le rombolták a magyar és német emlékműveket. A Kossuth-mellszobrot szíven lőtték Magyarittabén, Nagybecskereken felrobbantották Kiss Ernő szobrát, Zomborban ledöntötték II. Rákóczi és Schweidel József szobrát, Törökbecsén a Tiszába dobták a turult, Szabadka főteréről elűzték a szentháromság szobrot és ledöntötték a turul szobrot, lekaparták a magyar címereket a városházáról, Palánkán ledöntötték Szent István szobrát és a sort még hosszasan folytathatnánk.
De Újvidékről nem csak a magyarság jelképeit tüntették el, hanem a magyarokat és a németeket is. Míg a bácskai svábok az 1944-48 között tartó kivégzések és kitelepítések hatására teljesen eltűntek a Délvidékről, addig Újvidék még 50 éve is negyedrészt magyar volt, mára viszont egyre inkább kétséges, hogy hány évtizede maradt még a maroknyi magyar közösségnek a városban.
1918 november 25-e a délvidéki magyarság halálra ítélésének napja volt, ami a népünk számára sohasem lehet ünnepnap, még ha azt erőszakkal is nyomnák le a torkunkon.
