A támogatás ára az „alázat”? – A Magyar Szó esete
A vajdasági nemzeti közösségek nyelvén megjelenő, a nemzeti tanácsok által alapított nyomtatott sajtónak ítélt 2008. évi költségvetési támogatásokról írtak alá szerződést a lapok vezetőivel a tartományi kormányban.[1]
Nyolc nyelven íródó, összesen 22 lapot támogat az idén a tartomány, 270 millió dinár összegben. (2016-ban a dotációt 10 százalékkal csökkentették, amit két év után az idén 5 százalékkal növeltek.) Ebből a Magyar Szó napilap és kiadványai 94 millió, a Hét Nap 27 millió támogatást kap ebben az évben.[2]
Ezt megelőzően, a tartományi kormány – a 2018. január 10-i ülésén – a költségvetési tartalékból „tízmillió dinárt hagyott jóvá a Szerbiában megjelenő egyetlen magyar napilap számára”. A „bürokratikusan homályos indoklás” szerint „a tervezett elégtelen eszközök megvalósításának, a működés pénzügyi támogatásának céljára – magyar nyelvű újságkiadásra”.[3]
A határozatról – „Vajdaság Hivatalos Lapján kívül – egyetlen információ, hír vagy közlemény nem jelent meg, még a tartományi kormány honlapján sem”.[4] Magyarázat híján most nem tudni, hogy ez az összeg plusz pénz-e a Magyar Szónak, vagy a megítélt 94 millió dinár része.
A kormány januári döntése „gyanút kelthet a határozat politikai motiváltsága miatt is, mint utólagos karácsonyi ajándék azoknak, akik közel vannak a tűzhöz, és akik politikai patrónusai a hatalom részét képezik, mint a haladók megbízható partnerei, köztársasági és tartományi szinten” – kommentározta Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő a VOICE-nak.[5] A Magyar Szó ugyanis „kifejezetten részrehajlóan tájékoztat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) javára” – tette hozzá.
Ökrész Rozália (1957), a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatójának nyilatkozata szerint a Magyar Szó „szerkesztősége esetében a támogatás az összbevétel felét is meghaladja – nélküle szinte lehetetlen lenne a munka folytatása.”
A Kft. igazgatója („aki egyébként korábban többször indult már a választásokon a VMSZ színeiben, így például 2014-ben a párt köztársasági képviselőjelöltjei között is szerepelt”)[6] egy korábbi nyilatkozatában hangoztatta: „Anyaországi támogatásokból, kijelenthetem, egyértelműen Pásztor Istvánnak a VMSZ elnökének közbenjárására, két fontos beruházást is végrehajthatunk az idén. Az egyik a Magyar Szó székházának az állagmegőrzését célozza, […] egy 25,8 millió dináros beruházás ez. Tervbe vettük a székház alagsorában működő nyomdarészleg áthelyezését a már meglévő telepi részlegbe […] E másik beruházás értéke mintegy 190 millió dinár.”[7]
– Érzem, hogy a Magyar Szó a magyar kormány erejének hála egy jelentős időszakát éli most. Erre kell mindannyiunknak koncentrálnunk, odafigyeléssel, körültekintéssel, és az hiszem, némi alázattal kell végeznünk a dolgunkat – mondta Ökrész.[8]
A Magyar Szó, tehát, mindkét (a szerb és a magyar kormány) bizalmát/támogatását élvezi 2008-ban. Számokban kifejezve ez 309,8 millió dinár összegben nyilvánul meg.
Ilyen támogatás mellett nem csoda, hogy a Kft. „pénzügyi teljesítménye nyereségesnek bizonyult”.[9] A szerkesztőség „96 százalékban valósítja meg a szerbiai átlagot” (vagyis a 47.575 dinárt),[10] ami jelenleg/egyelőre biztosítja a kedélyek (meg)nyugvását és a szociális békét.
A számadatokból azonban nem látszik, hogy a Magyar Szó, az anyaországi, a szerbiai és az alapító Magyar Nemzeti Tanács (MNT) támogatásán kívül, mekkora önjövedelmet valósít meg? Az utóbbi években ugyanis „átlag évi 5 százalékkal romlottak az eladási mutatók – vallotta be Ökrész az MNT 2017. december 29-i ülésén.[11] Úgyszintén nem világos a Kft. keretében működő nyomda hozzájárulása vállalat gazdálkodásához. Sikeresen üzemel-e vagy sem?
A tartománynak a lapok iránti kívánalmait, a Szerb Haladópárti (SNS, korábban Radikális Párti – SRS) Aleksandar Mirović kormányfő fogalmazta meg: „Ugyanazt a feladatot kell teljesítenünk mindannyiunknak, közös értékeinket kell őriznünk és népszerűsítenünk, mindazt, ami Vajdaságot olyan kivételessé és különlegesé teszi”.[12] Van-e ebben lehetőség/hely a magyar közösség érdekeinek kifejezésére, érvényesítésére?
A Fidesszel együttműködő VMSZ-nek a lap iránti elvárásai a Magyar Szó szerkesztéspolitikában érvényesülnek, ami miatt a lapot nem ritkán „VMSZ pártközlönyeiként emlegetik”.[13] Sokan viszont úgy tartják – „e téren tapasztalható egyfajta konszenzus –, hogy az egyetlen vajdasági magyar napilap a legszolgaibb médium”.[14] Ha ez nem így alakult volna, talán a vajdasági magyarság helyzete is más lenne.
A mindenkori tartományi kormánynak kötelessége és az anyaország is hozzájárulhat a nemzeti kisebbségi sajtó működéséhez, fejlesztéséhez. Nincsen azonban világosan megfogalmazva, hogy milyen kritériumok alapján történik ez és nem is teljesen átlátható. A donátoroknak – mint Mirović nyilatkozatából is látszik – bizonyos elvárásai is vannak. Mondhatni, a támogatást nem adják ingyen. Ha az igények/elvárások nem teljesülnek, akkor a donáció is elapadhat. Más szóval: A támogatás ára az „alázat”.
Hogyan fér mindez össze a független, tárgyilagos és pártatlan tájékoztatással? Az újságírói erkölccsel? A sajtó társadalmi szerepével? A magyar közösség érdekeiért való kiállással?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. február 14.
