Paskó Csaba egy felcsútira cserélte a názáretit?
„Április 8-a Húsvét ideje, a reményteli második húsvét vasárnap, Kelebián és sok helyen azért imádkozunk, hogy a Fidesz–KDNP kormányon maradjon. Nem csak imáinkban fogunk erről megemlékezni, de lépéseket is teszünk ennek érdekében, tőlünk telhető lépéseket! Magyarul ez annyit jelent, hogy kimegyünk szavazni és karikázunk!“ – írta néhány hete a VMSZ-hez hű portálon megjelent bejegyzésében az MNT-s gasztrópap Paskó Csaba, Kelebia modernista (liberális „katolikus“) érzelmű plébánosa.
Paskónak a vallást politikával keverő megnyilvánulása kapcsán szerkesztőségünknél jelentkezett egy neve elhallgatását kérő plébános, írását az alábbiakban közöljük rövidített változatban:
Felvetődik a kérdés, vajon politizálhat-e az Egyház? A felforgató keresztényellenes eszmék – mint amilyenek a liberalizmus és a kommunizmus – a vallást magánügynek tekintik, ebből kifolyólag mindig is arra igyekeztek, hogy kiszorítsák az Egyházat a társadalomból. A vallás tagadhatatlanul magánügy is, de ugyanakkor közügy is, hiszen Isten nemcsak a templomokban úr, hanem a társadalomban is, így Üdvözítőnk tanítását, elveit a társadalmi életben is érvényesíteni kell.
A keresztény társadalmi és államszemlélet első alapelve a közjó: nem egyesek, pártok, csoportok érdeke az irányadó, hanem a társadalom egésze. Az istenileg kinyilatkoztatott katolikus vallás a politikát – nem a pártpolitikát, hanem a POLITIKÁT – a közjó okos szolgálatának tekinti. Küldetését teljesíti, valláserkölcsi célt mozdít elő és mérhetetlen szolgálatot tesz a társadalomnak, amikor felszólal fontos társadalmi vitákban, például a szociális kérdésről, az ifjúságnevelésről, a házasságról, családról, demográfiáról, életről, halálról.
Az Egyház a leghatározottabban és következetesen elítéli az abortusznak minden formáját. Noha Magyarországon naponta 90 magzatelhajtást végeznek, a Fidesz határozottan kijelentette, nem tervez semmilyen változást a jelenlegi liberális abortusztörvény kapcsán. Az Egyház leghatározottabban elutasítja az azonos neműek élettársi kapcsolatát. És bár annak idején az akkor még ellenzéki Fidesz alkotmányellenesnek nevezte a Gyurcsány–rezsim által létrehozott bejegyzett élettársi kapcsolatának intézményét, az elmúlt nyolc év alatt – noha volt erre bőven lehetősége – mégsem lépett fel ellene. A Fidesz kormány alatt is szabadon lehet homoszexuális parádékat tartani, erkölcsromboló TV műsorokat sugározni, az Orbán-kormány által megújított Munka Törvénykönyve értelmében a bérmunkásokat legálisan kizsigerelni, arról nem is beszélve, hogy 2011-ben Orbánék történelmi egyházi rangot adtak szektáknak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyház arra ösztönzi papjait, hogy pártpolitikai arénába bocsátkozzanak, sőt az Egyház helytelennek tartja a papság pártpolitikai szereplését, hiszen logikusan is gondolkodva, óriási hiba, ha egy pap olyan pártpolitikát folytat, amellyel megosztást okoz a hívek közt és akár gyűlölet tárgyává teszi, vagy legalábbis kompromittálja a reverendát. Innét megengedhetetlen az, hogy az oltárt, az ambót és tulajdonképpen magát az Úr házát és saját papi hivatását arra használja fel, hogy a saját pártpolitikai véleményét kifejtse és kedvenc pártja hatalomra jutását segítse.
Hát akkor egy papnak ezek szerint nem szabad beszélnie a választásokról? Ez megint nem következik a fentiekből, mert épp feladata, hogy rámutasson arra, hogy a hívőnek kötelessége kimennie szavazni, méghozzá olyan jelöltre, akinek programja és elvei összhangban állnak a katolikus Egyház valláserkölcsi és szociális tanításával, és ha van a kormányfői posztra katolikus jelölt, a híveknek elsősorban azt kell támogatniuk – mindezt anélkül, hogy a pap konkrét nevet, pártnevet mondana.
