Elnök úr, meddig még? – Gondolatok a Pásztor Istvánhoz intézett üzenetek kapcsán
Egy hét leforgása alatt három vajdasági magyar üzenet is érkezett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) elnökének címére:
Augusztus 31-én a topolyai Róbert Yugovich „A vajdasági magyart, amennyire csak tudtad, kihasználtad, megosztottad, elárultad” c. nyílt levélben fogalmazta meg a Pásztorral kapcsolatos gondolatait. A levelet közölte a Szabad Magyar Szó, a Napló,[1]de bizonyára a más internetes felületek is.
Yugovichal ellentétben, aki vélhetően nem vállalta az igazi nevét (ez is az itteni állapotokról tanúskodik), Vicei Natália A gerinc meg a sérve c. szeptember 6-i írásban közölte a vajdasági magyarok helyzetéről szóló gondolatait.[2]
A DélHír portál aztán szeptember 5-én éles karikatúrát közölt a pártelnökről[3] – bizonyára a Szabadkai Félmaraton kapcsán – ahol csak cirill betűs felirat volt az ajándék hátizsákon,[4] és amelyen Pásztor és fia Bálint, valamint az unokája is részt vett. A legidősebb Pásztor aztán „az utolsó előtti helyen végzett”.[5]
Az üzeneteket persze a nyomtatott sajtó nem közölte, de sok minden mást sem közöl, hiszen teljes gőzzel üzemel a pártcenzúra. Világos, hogy nem valósul meg a sajtó alapvető közszolgálati funkciója, ami pedig a hatalom ellenőrzése lenne.
Végig kell olvasni ezeket. Magukba foglalják a délvidéki magyarság helyzetének szinte minden drámaiságát. Magyarázni nem kell ezeket, hiszen önmagukért beszélnek
Ami miatt mégis szükségesnek tartottam, hogy írjak róluk, az erkölcsi vonatkozás: A politikus – ha tisztességes – meddig tudja semmibe venni, elviselni a róla alkotott negatív véleményeket? Mikor kell azt mondania, hogy én ezt már nem csinálom/nem vállalom tovább, mert nem érzem a bizalmat, a választóim támogatását!
Egy politikus tűrőképességének persze sokkal nagyobbnak kellene lenni, mint egy átlagembernek, de annak is (néhol és talán) vannak határai. Vagy a hatalom vonzása, a gazdagodás vágya nagyobb, fontosabb, mint az, hogy mit gondol róla a környezete, a közössége? Meddig lehet ezt elviselni?
Augusztus 28-án lemondott a francia kormány egyik legnépszerűbb tagja, az atomenergia alkalmazását ellenző Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter. Döntését a France inter rádiónak adott nyilatkozatában jelentette be, és a távozását azzal indokolta, hogy „az elmúlt egy év alatt nem sikerült megfelelő fejlődést elérnie a környezetvédelmi kérdésekben, és úgy érezte, egyedül maradt, nem tudta felsorakoztatni a kormányt álláspontja mellett”.[6]
Schmitt Pál Magyarország korábbi köztársasági elnöke a plagizált doktori értekezés miatt távozott tisztségéről.[7]
Egy óvatlan kijelentése miatt kényszerült lemondásra Imamura Masahiro, a fukusimai földrengés utáni újjáépítésért felelős japán miniszter.[8]
A napokban kérelmet nyújtott be vezetéknevének megváltoztatására a botrányba keveredett Paul Manafort lánya, a 36 éves Jessica Manafort. Így is jelezni akarja elhatárolódását apjától, Donald Trump amerikai elnök egykori kampánymenedzserétől.[9]
Az USA-ban még az elnököt le lehet váltani, ha bebizonyosodik, hogy alkalmatlan a tisztségének betöltésére, vagy felelőtlenül viselkedik (lásd Richard Nixon lehallgatási botránya).[10]
Lehetne a példákat tovább sorolni, de felesleges. Ahol van erkölcs, ott van felelősség is.
Szerbiában egy tisztségviselő lemondása a bibliai csodával lenne határos. Pedig az ország addig nem jut ki, sem az erkölcsi, sem anyagi váltságból, amíg a vezetőiről nem lehet példát venni, amíg azok nem mutatnak példát.
Pásztor Istvánnak már sok alkalommal, sok helyen és sok minden fel lett róva, különösen a téves, megalkuvó, a magyar közösséget magalázó, jogaiért nem kiálló politika, a közösség iránti tiszteletlen viszonyulása, amit szinte felsorolni sem lehet. És? Semmi. Lepörög róla – mondanák Tordán. Már akkor távoznia kellett volna nem csak a politikából, de a közéletből is, amikor a halálos kimenetelű közlekedési szerencsétlenség történt, amelynek részese volt.[11] Csakúgy Nyilas Mihálynak is, aki ellen ilyen ügyben bűnvádi eljárás folyik.[12] Vagy ezek az emberek azt képzelik, hogy valamilyen küldetést teljesítenek? Dehogy.
Pásztor politikai létezésének egyik oka talán, hogy a Haladó Párt (SNS), jobban mondva a „kedves Ácó” bizalmát élvezi. Legalábbis egyelőre. A másik pedig, hogy a VMSZ Elnöksége nem úgy működik, ahogy kellene. Sőt az is kérdés, hogy működik-e egyáltalán? (Huzamosabb ideje nem olvastam/halottam arról, hogy az testület ülésezett volna. Az interneten csak a VMSZ Nyugdíjas Fórumának elnökségi üléséről lehet olvasni).[13] De ha működne is, mit érne, hiszen ott is az általa kiválasztott bizalmi emberek és a fia Bálint ülnek. És persze Orbán Viktor magyar miniszterelnök védelmét élvezi.
Habár már a párt magyarcsernyei (2015. április 25-ei) tisztújító közgyűlésén sem volt minden rendben,[14] Pásztort elmozdítani szinte lehetetlen. Jelenleg. De mi lesz akkor, ha (meg)változnak a körülmények? („Amennyit fel a kerék, annyit le” – tartja a népi bölcsesség.) Ha majd „a sorsa utoléri” – ahogyan Yugovich fogalmaz? Erre nem gondol? Mit fog majd mondani róla az unokája, ha felnő? Vagy az sem fontos? Hol a határ? Elnök úr, meddig még?
– A jövő kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Az is lehet, hogy Ön ott ülhet majd az idők végezetéig az Atlasz-hegységnyi pénz legtetején, szétnéz, és a párttagjain kívül nem lát már maga körül vajdasági magyar embert. Ez persze egy apokaliptikus, szomorú forgatókönyv lenne, de ha egyszer mégis bekövetkezne… Ugye nem jön majd utánunk, Elnök úr? – puhatolja Vicei Natália.[15]
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. szeptember 8.
