„Szabadkán kielégítő a magyar nyelv hivatalos használata”, állítják azok, akiknek ezt nem kellene tenniük
„Szabadka város pozitív példa a magyar nyelv hivatalos használatát illetően”, áll a köztársasági polgári jogvédő iroda vérlázító jelentésében, amelyet a Városháza úgynevezett kék termében mutatták be a helyi önkormányzat, a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap és a Magyar Nemzeti Tanács képviselőinek jelenlétében.
Ez utóbbiaktól elvárható lett volna, hogy felháborodjanak, tiltakozzanak, esetleg elhagyják a termet, ami persze nem következett be.
A botrányos dokumentumból „kiderül”, hogy Szabadkán egyre kevesebb a panasz a magyar nyelv hivatalos használatára (vagyis annak hiányára) vonatkozóan. „Problémák ugyan még mindig akadnak. A terepmunka során megfigyelhető volt, hogy a meglevő színvonalas jogi keret mellett a pénzügyi kapacitás még mindig nem elegendő, továbbá a káderállomány is hiányos. Emellett nem eléggé fejődött ki a tudat a kisebbségi nyelvek, köztük a magyar használatának a fontosságáról”, utal rá a szóban forgó jelentés.
Mindezt megerősítette Szepi Róbert köztársasági ombudsmanhelyettes.
Itt álljunk meg egy szóra.
Ha az itteni magyarokban „nem fejlődött ki a tudat” a saját anyanyelvük használatának jelentőségéről, az elsősorban az úgynevezett érdekvédőik: a VMSZ és az MNT hibája és kudarca.
Pénzügyi kapacitás hiánya? Ez azt jelentené, hogy valaki a magyar nyelv hivatalos használatára hivatkozva újabb pénzeszközöket akar kicsikarni és zsebre vágni?
Káderhiány? Először is a nagyrészt magyarlakta városokban és településeken működő közvállalatokban és közintézmenyekben csak olyan munkaerőt kellene alkalmazni, amely magyarul is beszél.
Hogyan lehet pl. Szabadka polgármestere egy olyan személy, aki nem beszéli a nyelvünket?
Joseph Mellott, az EBESZ Missziójának helyettes vezetője, aki részt vett a hivatalos nyelvhasználattal kapcsolatos kutatásban, sem segített túl sokat az itteni magyarságnak. Inkább azt hangoztatta, hogy a kisebbségeknek kellene nagyobb erőbevetéssel szerbül tanulniuk.
Marija Ušumović Davčik, a városi közigazgatási hivatal vezetője kiemelte, hogy a magyar nyelv hivatalos használatának hosszú a hagyománya Szabadkán (konkrétan 1991-re nyúl vissza). Szerinte a magyar nemzetiségű polgárok élnek a jogukkal, hogy az őket érintő adminisztrációs eljárásokat az anyanyelvükön folytassák le, de nem olyan számban és mértékben, mint az elvárható lenne.
Ugyanakkor e sorok szerzőjének tapasztalatai szerint
ezen a téren sohasem volt annyira rossz a helyzet, mint az utóbbi években.
Az alkalmazottak a bérek csökkentését követően úgyszolván menekülnek a közszférából. Többnyire azok maradnak, akik nem beszélnek magyarul. A postán, a városházán, a belügyi titkárságon és más hivatalokban egyre kisebb azoknak a száma, akik képesek tiszteletben tartani a többnyelvűséget (konkrétan: akik beszélik a nyelvünket).
A szabadkai (és általában délvidéki) magyarok nem kis része pedig mintha kezdené feladni a reményt, hogy a gyakorlatban érvényesítheti az említett jogát, amihez jelentősen hozzájárult a felgyorsuló elvándorlás és a mélyülő nyomor által előidézett általános letargia, valamint a haladó párti káderek (adminisztrációban is észlelhető) túlsúlya.
A fenti példa alapján is sokadszor leszögezhetjük, hogy a délvidéki magyarság kulturális (látszat)autónómiája sem valósulhat meg.
(Alapinformáció: subotica.com)
