2017, január 17, kedd
   
Betűméret

A Parnasszus fiatal, zentai lovarnője

kosziklakAz ókoriak a költői tehetség és az ihlet jelképének tartották Pegazust, a szárnyas lovat. Ő repítette az alkotókat a dicsőség ormára, vagyis a Parnasszusra. Igaz, hogy Tijana Radičević nem lóháton érkezett az interjúra, és nem is a Parnasszus lábánál beszélgettünk – de egész idő alatt, valami költői áhitat lebegett körülöttünk. Az első kötetes szerzőtől először azt kértem, hogy pár szóban mutatkozzon be.

-          Édesapám révén félig montenegrói, édesanyám révén félig magyar vagyok. Itt jártam iskolába, s mivel nem végeztem el a középiskolát, kissé félek, hogy elég nívósak-e az írásaim. Jelenleg háztartásbeli vagyok, három szép kisgyermek büszke ás egyedülálló anyukája.

-          Hogyan lesz egy három gyermekes anyukából költő?

-          Már iskolás korom óta írogatok. Verseket, rövidebb novellákat. Mindig is érdekelt a költészet, valahogy ez belülről fakadó késztetés. Édesapám is biztatott és biztat a mai napig, hogy írjak, írjam ki magamból az érzéseimet. Könnyű ezt mondani, de nem olyan könnyű megtenni! Jól megtenni meg egyenesen kihívás. Egyébként ő is írogat már kisgyermekkora óta.

-          Az Ön számára mit jelent a vers, a versírás?

-          Ez egy kifejezésforma, a világszemléletem megnyilvánulása, manifesztációja. A vers, szerintem, egy érzés elindítója: úgy a költőben, mint az olvasóban. S egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt az érzést kelti két emberben. Sőt, nem is kell, hogy ugyanazt az érzést keltse. Mindig utáltam azt a kérdést, hogy “a költő, itt vajon mit szeretett volna elmondani”? Hát honnan tudjam én, hogy a költő itt mit akart kifejezni?! Azt tudom elmondani, hogy bennem milyen érzéseket, gondolatokat kelt az elolvasott vers.

-          És mi a helyzet az ihlettel? Mi inspirálja Önt?

-          Nincs konkrét dolog, hogy ez vagy az hozza az ihletet. Sokszor csak egy szín vagy illat elég ahhoz, hogy az érzések előtörjenek s papírra kerüljenek. Az érzések, különösen a harag és szomorúság tud igazán megihletni. Próbáltam vidám dolgokról is írni – s be kellett látnom, hogy nemigazán sikerült. Az írás egy intim dolog, szerintem s nem lehet “parancsra” írni. Az írást egy egyfajta tükörnek élem meg, melyet az olvasó elé állítok és ő azt lát benne, amit érez, amit gondol. Szerintem egy költőnek ez a feladata.

-          Ön hogy tapasztalja, manapság mennyire érdekli az embereket a vers?

-          Én úgy látom csak egy szűk kört érdekel a költészet. De amíg egy ember is van, aki olvas verseket, addig érdemes írni.

-          A barátok/ismerősök hogy fogadták a kötetet?

-          A kötetet még sehogy! Ugyanis a kötet alig két hete jelent meg nyomtatásban Magyarországon s jelenleg nálunk még nem kapható. Egyébként az ismerőseim olvassák írásaimat és nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, kaptam tőlük. Ez erőt is ad a további munkához, de egyben néha kissé el is bizonytalanít, hogy vajon jól írok-e, elfogadhatóan írok-e – mivel “szakember” még nem véleményezte a verseimet!

-          És Ön szerint ennyire fontos lenne egy “szakember” véleménye? Hát hol marad a költői szabadság?

-          Igen, ebben Önnek igaza van. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy néha elbizonytalanodom. De túl lépek rajta és írok tovább.

-          A kötet címe: Kősziklák. Ezzel mondani akart valami?

-          Valójában csak tisztelegni akartam édesapám szülőföldje előtt aki mindig is biztatott és erőt adott az íráshoz.

-          További tervek?

-          Konkrét, határozott terveim nincsenek. Írok tovább, örülök ha elolvassák minél többen és ha összejönnek a körülmények, lehet hogy lesznek további kötetek is. De ez a jövő titka, nem erre “hajtok”, ha fogalmazhatok így. Több internetes portálon jelentek már meg az írásaim, sőt antológiákban a verseim. A közeljövőben is fog majd.

-          Hol vásárolható meg a kötet, hol lehet Önnel találkozni?

-          Ahogy említettem, egyenlőre Magyarországon kapható a kötet nyomtatott formában, de megvásárolható ebook-ként is a Publio kiadónál. Ha valakit érdekelne, vagy egyéb munkáimra kíváncsi, akkor keresse fel a blogomat (tiasroom.wordpress.com) vagyí írjon emailt (( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ), és szívesen válaszolok minden levélre.

-          Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok!

-          Köszönöm szépen és üdvözlöm a Délhír portal olvasóit!

GyE

.

Megosztás

A nap idézete

“De szeretnék eljutni, pajtás, Erdélybe, Kolozsvárra, Nagyváradra. Csak az Isten engedje megérni. Jaj, de szép lehet és de igaz magyarok élhetnek ott. Becsületes, dolgos jó magyar emberek. De szép lehet ez a föld. A Székelyföld, az lehet ám még a tündöklő szép világ, ahol ezek a kevés kenyéren felnőtt székely és csángó testvéreink élnek, magasan a hegyen, az Isten közelségében. Nem is lehet az ilyen ember rossz ember, hiszen olyan közel lakik az Úristenhez, hogy az égbõl rákönyököl a házára, vityillójára a jóság és a szeretet."

/Sértő Kálmán/
 

Utolsó hozzászólások

  • Gyula Gyula 2017.01.15. - 23:24
    A zentai hídon nincsen térfigyelő kamera. Ez az állítás nem igaz, amit leírtak. A videókban sehol nem ...

    Bővebben...

     
  • Csaba Csaba 2017.01.15. - 16:36
    Zoltan ékezet nélkül,azért nagy különbség van azok közt akiknek muszályból van szerb útlevele és azok ...

    Bővebben...

     
  • Tengerecki Pál Tengerecki Pál 2017.01.14. - 23:56
    Idenfigyelj, te Zoltan! Azoknak a magyaroknak, akikre te ostobán hivatkozol,azok nak nem önszántukból ...

    Bővebben...

     
  • Zso Zso 2017.01.14. - 20:42
    Hàt anyit azért hozzà tennék ,hogy sieltek nem sétàltak és, hogy a mentöakcio csak 4 óra hosszàt ...

    Bővebben...

     
  • Zoltan Zoltan 2017.01.14. - 15:45
    Sok magyar nemzetisegu embernek van szerb utlevele es megsem tudnak beszelni szerb nyelven es szerbiaban ...

    Bővebben...

Bejelentkezés:

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.

EU Cookie Directive Module Information