2017, május 01, hétfő
   
Betűméret

A Parnasszus fiatal, zentai lovarnője

kosziklakAz ókoriak a költői tehetség és az ihlet jelképének tartották Pegazust, a szárnyas lovat. Ő repítette az alkotókat a dicsőség ormára, vagyis a Parnasszusra. Igaz, hogy Tijana Radičević nem lóháton érkezett az interjúra, és nem is a Parnasszus lábánál beszélgettünk – de egész idő alatt, valami költői áhitat lebegett körülöttünk. Az első kötetes szerzőtől először azt kértem, hogy pár szóban mutatkozzon be.

-          Édesapám révén félig montenegrói, édesanyám révén félig magyar vagyok. Itt jártam iskolába, s mivel nem végeztem el a középiskolát, kissé félek, hogy elég nívósak-e az írásaim. Jelenleg háztartásbeli vagyok, három szép kisgyermek büszke ás egyedülálló anyukája.

-          Hogyan lesz egy három gyermekes anyukából költő?

-          Már iskolás korom óta írogatok. Verseket, rövidebb novellákat. Mindig is érdekelt a költészet, valahogy ez belülről fakadó késztetés. Édesapám is biztatott és biztat a mai napig, hogy írjak, írjam ki magamból az érzéseimet. Könnyű ezt mondani, de nem olyan könnyű megtenni! Jól megtenni meg egyenesen kihívás. Egyébként ő is írogat már kisgyermekkora óta.

-          Az Ön számára mit jelent a vers, a versírás?

-          Ez egy kifejezésforma, a világszemléletem megnyilvánulása, manifesztációja. A vers, szerintem, egy érzés elindítója: úgy a költőben, mint az olvasóban. S egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt az érzést kelti két emberben. Sőt, nem is kell, hogy ugyanazt az érzést keltse. Mindig utáltam azt a kérdést, hogy “a költő, itt vajon mit szeretett volna elmondani”? Hát honnan tudjam én, hogy a költő itt mit akart kifejezni?! Azt tudom elmondani, hogy bennem milyen érzéseket, gondolatokat kelt az elolvasott vers.

-          És mi a helyzet az ihlettel? Mi inspirálja Önt?

-          Nincs konkrét dolog, hogy ez vagy az hozza az ihletet. Sokszor csak egy szín vagy illat elég ahhoz, hogy az érzések előtörjenek s papírra kerüljenek. Az érzések, különösen a harag és szomorúság tud igazán megihletni. Próbáltam vidám dolgokról is írni – s be kellett látnom, hogy nemigazán sikerült. Az írás egy intim dolog, szerintem s nem lehet “parancsra” írni. Az írást egy egyfajta tükörnek élem meg, melyet az olvasó elé állítok és ő azt lát benne, amit érez, amit gondol. Szerintem egy költőnek ez a feladata.

-          Ön hogy tapasztalja, manapság mennyire érdekli az embereket a vers?

-          Én úgy látom csak egy szűk kört érdekel a költészet. De amíg egy ember is van, aki olvas verseket, addig érdemes írni.

-          A barátok/ismerősök hogy fogadták a kötetet?

-          A kötetet még sehogy! Ugyanis a kötet alig két hete jelent meg nyomtatásban Magyarországon s jelenleg nálunk még nem kapható. Egyébként az ismerőseim olvassák írásaimat és nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, kaptam tőlük. Ez erőt is ad a további munkához, de egyben néha kissé el is bizonytalanít, hogy vajon jól írok-e, elfogadhatóan írok-e – mivel “szakember” még nem véleményezte a verseimet!

-          És Ön szerint ennyire fontos lenne egy “szakember” véleménye? Hát hol marad a költői szabadság?

-          Igen, ebben Önnek igaza van. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy néha elbizonytalanodom. De túl lépek rajta és írok tovább.

-          A kötet címe: Kősziklák. Ezzel mondani akart valami?

-          Valójában csak tisztelegni akartam édesapám szülőföldje előtt aki mindig is biztatott és erőt adott az íráshoz.

-          További tervek?

-          Konkrét, határozott terveim nincsenek. Írok tovább, örülök ha elolvassák minél többen és ha összejönnek a körülmények, lehet hogy lesznek további kötetek is. De ez a jövő titka, nem erre “hajtok”, ha fogalmazhatok így. Több internetes portálon jelentek már meg az írásaim, sőt antológiákban a verseim. A közeljövőben is fog majd.

-          Hol vásárolható meg a kötet, hol lehet Önnel találkozni?

-          Ahogy említettem, egyenlőre Magyarországon kapható a kötet nyomtatott formában, de megvásárolható ebook-ként is a Publio kiadónál. Ha valakit érdekelne, vagy egyéb munkáimra kíváncsi, akkor keresse fel a blogomat (tiasroom.wordpress.com) vagyí írjon emailt (( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ), és szívesen válaszolok minden levélre.

-          Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok!

-          Köszönöm szépen és üdvözlöm a Délhír portal olvasóit!

(GyE nyomán)

.

Megosztás

A nap idézete

"Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon."

/Jókai Mór/

 

Utolsó hozzászólások

  • Baranyas Baranyas 2017.04.29. - 14:14
    Ti elhiszitek amit itt össze-vissza irtok? Mert ha igen az elèg baj...

    Bővebben...

     
  • Franz Lutzy Franz Lutzy 2017.04.28. - 07:46
    Még mondja valaki, hogy az ikes ragozás kihalóban van! Most is született egy ilyen ige: "nyomozik".

    Bővebben...

     
  • Bècs Bècs 2017.04.27. - 15:49
    Paligo te meg hùzz a qrva anyàdba!

    Bővebben...

     
  • Kiss Tivadar Kiss Tivadar 2017.04.27. - 07:38
    Meghalni tényleg nem olcsó. Azonban a következő szolgáltatások nem hitéleti jellegűek: - ravatalozó használata ...

    Bővebben...

     
  • Franz Lutzy Franz Lutzy 2017.04.27. - 07:36
    einsteini (melléknév)

    Bővebben...

Bejelentkezés:

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.

EU Cookie Directive Module Information