Dr. Várady szerint a temerini fiúk valóban bűncselekményt követtek el
Dr. Várady Tibor nemzetközi jogászprofesszor, Tadić volt köztársasági elnök kegyelmi bizottságának tagja a Magyar Szónak nyilatkozva arról beszélt, hogy a két temerini fiú szabadon bocsátása jó hír. Várady szerint a tények azt mutatják, hogy az öt temerini fiú valóban bűncselekményt követett el. Valóban? Milyen tények?
Szerintünk az a baj, hogy ilyen tények, bizonyítékok nem léteznek. A szakemberek nem vettek DNS-mintát az ominózus eset helyszínéről és a vizsgálati eljárás során számos egyéb súlyos mulasztás történt. A kiszabadult és a bent maradt fiatalemberek pedig továbbra is tagadják bűnösségüket. Mi inkább nekik hiszünk, mint a szerb igazságszolgáltatásnak. (lásd a Kiemelt híreink között szereplő A délvidéki magyar közélet kudarca és szégyene c. írást). Várady ezzel a nyilatkozatával nem segített a továbbra is raboskodó három temerini fiatalemberen. Enyhén szólva.
A jogászprofesszor elmondása szerint Tadić kegyelmi bizottsága tagjaként igyekezett azt bizonyítani, hogy a büntetések mérséklése méltányos lenne. (A jelek szerint nem sok sikerrel). Igaz, hosszas vita után két elítélt (miért csak kettő, miért nem mind az öt?) megkegyelmezése tekintetében (állítólag) megszületett a szavazati többség és a javaslattétel. Mint Várady mondta, a kegyelmi bizottság javaslatáról azonban több mint egy évig nem született döntés, de most e két elítélt szabadon bocsátását végül is engedélyezte Nikolić elnök. Várady hozzáffűzte: “Nikolić elismerést érdemel, s ez a gesztus biztosan hozzájárul a szerb-magyar kapcsolatok ígéretes fejlődéséhez”.
Először is, ha nincs az amnesztia-törvény, Horvát Árpád és Szakáll Zoltán nem került volna szabadlábra. Így azonban egy kalap alá kerülve az olyan köztörvényes szerb bűnözőkkel, mint pl. Miladin Kovačević és Uroš Mišić, akik valóban gyilkossági kísérletet követtek el vagy Andrija Drašković, aki embert ölt, a két temerini mártír is velük együtt kiszabadulhatott (miután leülte brutális büntetésének legnagyobb részét). Tehát korántsem beszélhetünk Nikolić nagylelkűségéről.
Ami pedig a szerb-magyar kapcsolatok ígéretes fejlődését illeti, ez abban nyilvánul meg, hogy a magyar fél mindenben támogatja a szerbeket, nem követel autonómiát a délvidéki magyarság számára, mégcsak az öt temerini fiú kiszabadítását sem tudta kipréselni a szerbekből. Mi haszna a délvidéki magyarságnak ezekből a kapcsolatokból?
Ha netán valakit érdekel, dr. Várady Tibor 2001 és 2008 között Szerbia jogi képviselője volt a Bosznia és Hercegovina és Horvátország ellen indított, hágai bíróság előtt zajló perekben (Szerbia genocídiummal vádolta az említett országokat), valamint a NATO elleni perben. Vagyis szerb érdekeket szolgált.
F. L.
