Az elhízott antifa marad a Liga élén
Magyarellenesnek minősíthető szerb párt kongresszusára kerül sor.
A Vajdasági Szociáldemokra Liga nevű párt szombaton tartja meg kilencedik kongresszusát. Azt már tudni, hogy a párt veztője Nenad Čanak marad, ugyanis ő az egyetlen jelölt az elnöki posztra.
Lássuk milyen tulajdonságokkal rendelkezik és milyen karriert futott be a „ligások istene”.
Čanak példaképe az egykori jugoszláv diktátor Josip Broz Tito, aki, mint tudjuk, a második világháború után elrendelte mintegy 40-60 ezer ártatlan délvidéki magyar lemészárlását.
A Vajdasági Szociáldemoktata Liga, Čanakkal az élen a kilencvenes évek elején alakult, amikor az egykori Jugoszláviában sor került a többpártrendszer bevezetésére. A későbbiekben a Liga és a VMSZ több ízben kötött koalíciós megállapodást, és más, ún. demokratikus erőkkel közösen vett részt különböző választásokon. Olykor előfordult, hogy a két párt összeveszett, de amint azt a politikai érdek megkívánta, probléma nélkül ismét egymásra találtak. A két párt közötti rivalizálás vagy éppen összefonódásuk tárgyát gyakran az ún. vajdasági kérdés képezte. Mindkét fél a Vajdaság (ami ugyebár Délvidék) felhatalmazása és jogai megmentőjének akar(t) látszani.
Nenad Čanak kedvenc rendezvénye az újvidéki razzia évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés, amelyen mindig szenvedélyesen sorolja a „magyar fasiszta bűnöket”. Persze, a második világháború utáni, délvidéki magyarok ellen elkövetett atrocitásokat sohasem említi. Annak ellenére, hogy pártja gyakran volt koalícióban a magyar VMSZ-szel, Čanak nyilvános fellépései során többször megfigyelhető volt a magyarok iránt érzett ellenszenve. Noha a délvidéki Pancsován született, Újvidéken él és nagy vajdaságinak vallja magát, akinek a multikulturalizmus és a tolerancia mindennél fontosabb, Čanak 50 év alatt egy szót sem tanult meg magyarul, ami önmagáért beszél.
Miután a Vajdasági Szociáldemokrata Liga népszerűsége az utóbbi évtizedben csökkenő tendenciát mutat, Čanakék kétféleképpen próbáltak ezen javítani. Az egyik marketing húzásuk Čanak gyakori szerepeltetése volt a belgrádi Pink tévében (a Milošević család egykori médiuma, amelyet a szerb „rendszerváltás” napján maga Čanak „akarta” kotrógéppel eltüntetni a föld színéről). A Pink TV csakúgy mint a miloševići érában, a legprimitívebb tömegekhez szól, szerb műnépzenét éneklő „esztrádművészektől” hemzseg. A förtelmesen elhízott Čanak különböző főzőcske típusú műsorokban jelent meg, nívótlan valóságsókban szerepelt, igazi balkáni „celeb” módjára viselkedett. A teljes ízlésficamban szenvedő felszínesebb szerb nézők egy részének bejött a vajdasági dagi.
A Liga másik népszerűség-növelő stratégiai elképzelése az antifasizta veszély intenzív hangoztatása volt, külön hangsúllyal a magyar nacionalizmuson. Čanak pártja és az Antifasiszta Akció nevű civil szervezete teljes erőbevetéssel rontott neki mindennek, ami magyar és nemzeti. Az egész odáig fajult, hogy az újvidéki antifák az 1848-as forradalom évfordulójának békés szabadkai központi ünnepségét „magyar náci orgiának” nevezték, amit a komplett szerb média leközölt. Az utóbbi években Čanak antifasisztáinak aktív tevékenysége olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy a szerb hatalom betiltotta a magyar nemzeti táborokat, nem engedélyezte a nemzeti rock együttesek hangversenyeit, pl. a Kárpátiát át sem engedte a határon. Még a Pokolgép sem koncertezhetett Szabadkán, noha belgrádi metalrajongók is Szabadkára látogattak, hogy meghallgassák a hangversenyt.
Már-már úgy tűnt, Čanak a végtelenségig folytathatja ámokfutását, de egy incidens után azt gondolhattuk, hogy sikerült politikailag kinyírnia önmagát.
Egyik szombaton, a késő éjszakai órákban egy újvidéki vendéglő előtt a részeg Čanak és testőrei nagyon megvertek egy belgrádi vendéget, akinek eltört néhány bordája és fejsérüléseket szenvedett. Čanak előbb azt hazudta, hogy semmi köze az esethez, utána pedig azt nyilatkozta, hogy ugyan szóváltásba keveredett az áldozattal, de az annyira részeg volt, hogy magától esett el és sérült meg. Végül, miután rájött, hogy a bizonyítékok (pl. a biztonsági kamera által rögzített felvétel) ellene szólnak, beismerte, hogy ő verte meg a vendéget, de csak azért, mert az állítólag molesztálta az egyik lányrokonát.
Az eset után Čanak lemondott a mentelmi jogáról (amit mindenképpen megvontak volna tőle), sőt a parlamenti képviselői helyét is átadta. Eljárás folyik ellene. A szerb törvények értelmében az említett bűncselekményért elvileg öttől tíz évig terjedő börtönbüntetést kaphat(na). Persze, ha az áldozat nem egy belgrádi lett volna, hanem például egy szabadkai magyar, ez a veszély aligha fenyegetné. Félő, hogy így is kihúzza magát. Szilárd politikai (és valószínűleg egyéb) kapcsolatokkal rendelkezik.
A becsületes magyaroknak kétségkívül némi elégtételt jelentene Čanak esetleges bebörtönzése.
F. L.
