Mi legyen? Maradni!
Az egyik délvidéki magyar televízió minap a Menni vagy maradni? kérdést feszegette. A stúdióban mindkét változat hívei ütköztették az érveiket.
Nem vitatom a műsorkészítők jó szándékát, de szerintem soha sem szabad feltenni a fenti kérdést. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a „menni” melletti érvek felülkerekednek, vagy valaki egyszerűen meggyőzőbben tálalja a távozást erősítő argumentumait.
Szerintem minden délvidéki magyar tényezőnek (beleértve a médiát) teljes erőbevetéssel, sőt, fanatikusan kellene küzdenie minden egyes magyar ember ittmaradásáért. Most nem arról van szó, hogy valakinek külföldön esetleg több pénze, szebb autója, kényelmesebb élete lesz-e. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy mérlegeljük az anyagi és érzelmi szempontokat. Nincs rá időnk.
A délvidéki magyarság a legújabb népszámlálási adatok közzétételének napjától megkezdte legádázabb élet-halál harcát. Úgy látszik, ezt nem mindenki vette észre. Pedig minden egyes magyar ember, aki távozik, jelentős mértékben gyengíti a délvidéki közösségünket. Ezt tudatósítani kell mindenkiben, de legfőképpen a fiatalokban. Ha távozol a szülőföldedről, bűnsegéd, társtettes vagy a délvidéki magyarság meggyilkolásában. Lehet, hogy ez kissé drasztikusan hangzik, de az biztos, hogy sürgősen, sőt, azonnal fokozni kell a nemzeti közösségünk iránti felelősségérzetet. Minden lehetséges propaganda eszköz bevetése számításba jöhet. Be kell hatolni a délvidéki magyar ember tudatába és tudatalattijába.
A sors nagy terhet tett a vállunkra. Meg kell mentenünk a délvidéki magyarságot. Nekünk jutott ez a pokolian nehéz és tündérien nemes történelmi feladat. Köszönjük meg a sorsnak a lehetőséget és éljünk vele. Hogy a közösségünk még millió évig élhessen.
F. L.
