Nemes szándékkal, szép szóval a „horror statisztika” ellen
Egyre kevesebb az esküvő Szabadkán. Ebben az évben a délvidéki magyarság szellemi-gazdasági központjában drasztikusan csökkent a házasságkötések száma. Eddig kevesebb mint ötszáz pár mondta ki a boldogító igent, ami azt jelenti, hogy hatvannal kevesebben tették meg a családalapításhoz vezető első lépést. A vállások száma ugyanakkor folyamatosan növekszik. A súlyos megélhetési nehézségek döntő hatással voltak-vannak erre a jelenségre.
A statisztikai adatok hátborozongatóbbak és vérfagyasztóbbak, mint az összes horrorfilm egybevéve.
A szabadkai magyarokat, csakúgy mint a többi délvidéki nemzettársunkat, az általános országos problémákon kívül (pl. 28 százalékos munkanélküliség), a kisebbségi létből fakadó problémák és megpróbáltatások is sújtják. Most, amikor ennyire összezsugorodott a munkapiac, „értelemszerűen” fokózodik a foglalkoztatás terén történő megkülönböztetés is, amely gyakran nemzeti alapú.
Ráadásul Szabadka a legkorruptabb városok egyike. A protekcionizmus és a „pártoskodás” szintje az égboltot súrolja. Ilyen körülmények között egy átlagos, normális (és kemény kapcsolatok nélküli) magyar polgár számára az elhelyezkedés lehetetlen küldetésnek tűnik.
Minap egy igencsak furcsa adattal találkoztam. Az átlagbérekre vonatkozó adatok ugyan nem sokat jelentenek, hiszen a munkaviszonyban levő polgárok nagy része a 20 ezer dináros minimálbérről is csak almodhat, a kimutatott átlagfizetések pedig kizárólag az állami cégekben és intézményekben dolgozók keresetét fedik. Mégis különös, hogy a múlt havi átlag Szabadkán 36 ezer dinár volt, Szerbiában pedig 42 ezer dinár. Az eltérések általában csak 1-1,5 ezer dinárt tesznek ki. Az említett jelenségre nincs logikus magyarázat, de egészen biztos, hogy az ilyen és az ehhez hasonló „apróságok” sem fokozzák a családalapítási kedvet.
A fenti tények ellenére nem lehet mindent a pénzre fogni.
A keresztény értékek előtérbe helyezése, a materialista világ mérgező hatásának visszaszorítása, a szép szó (!) értékének magasztalása – ez lenne a délvidéki magyarságot vezető (vagy vezetni kívánó) tényezők elsődleges feladata. Olyan klímát kell teremteni, amelyben majd a szolidarítás, az együttérzés és a segítőkészség uralkodik, és amelyben egyetlen nemzettársunk sem érzi úgy, hogy a társadalom elengedte a kezét, kilökte magából, magára hagyta.
Vagy valakinek van jobb ötlete?
F. L.
