Egyéb 

Vendégcikk az erdélyi választások margójára

erdélyivalasztasokVasárnap lezajlottak az erdélyi választások. Sok meglepetés nem történt, Victor Pontáék ballib pártszövetsége akkorát tarolt, mint nálunk a Fidesz két éve, a különbség csak annyi, hogy nekik a kétharmadhoz szükségük lesz a magyar pártra, az RMDSZ-re is. Itt azonban érdemes megállni pár szóra, és a romániai-erdélyi politikai viszonyok ismeretében feltenni a kérdést: milyen tanulságai vannak a mostani választásnak?

Legelőször is szögezzük le sietve, hogy a Victor Ponta-féle szociálliberális kényszerházasságtól az erdélyi magyarok sem szociális toleranciára, sem liberális kisebbségvédelemre nem számíthatnak. Kelet-Európa többi tájához hasonlóan Romániában is jó eséllyel ugyanaz a primitív, balkáni, posztkommunista világ tér vissza, mint a 90-es évek Iliescu-korszakában, nyakon öntve egy jó adag sovinizmussal. Az Orbán-kormány felkötheti a gatyáját, mert a Tusnádfürdőn együtt bazsalygunk Basescuval, akit azért szeretünk, mert az átlagnál nem gyűlöli jobban a magyarokatc. korszaknak ezzel vége.

A második tanulság az RMDSZ kiugróan jó szereplése, Kelemen Hunorék a magyar szavazatok több mint 70 százalékát zsebelték be. Már a választás éjszakáján megindult a sajtóban az üzengetés, hogy Pontáék bizony kormányképes erőnek tartják a tulipános pártot, akik alkotmánymódosító szavazatukért cserébe valószínűleg bekérhetnek majd ezt-azt. A politikai pragmatizmus jegyében én nem tudok egyetérteni azokkal, akik emiatt az RMDSZ-t szidják, mondván összeállnak a magyargyűlölőkkel. Ha a román kormány sovinizmusából akár csak 1 százalékot vissza tud fogni az RMDSZ, ha már csak egy forinttal több jut magyar kultúrházra a költségvetésből, akkor már megérte. Akkor semmiféle politikai prostitúció nem túl nagy ár.

A gond nem is ezzel van, hanem a képviselői és szenátori névsorral, akiket az RMDSZ most pozícióba juttat, pontosabban tart. Korodi Attila, Verestóy Attila, Borbély László, Frunda György, Markó Béla… Magyar ügyek képviseletéből százszorosan megbukott, leszerepelt, korrupt politikusok, a kiszolgáltatott kisebbségi lét kufárai, a szó szótári értelmében politikusbűnzők. Hol van itt a beígért fiatalosítás, generációs fordulat? Ezektől a posztkommer őskövületektől semmilyen nemzeti politizálás nem várható, tudják ezt jól a rájuk szavazó erdélyi magyarok is, de akkor miért szavaztak rájuk?

És ezzel gyorsan el is jutottunk a harmadik ponthoz, a hiteles alternatíva hiányához. A Fidesz ugyanis még egyszer eljátszotta ugyanazt a játékot, amit az MPP-vel egyszer már megcsinált. A semmiből felépítettek egy konkurens politikai szervezetet, majd azt hagyták bedőlni. A különbség csupán annyi, hogy míg az MPP-vel végigcsináltak egy ciklust, az EMNP-ről már a választások előtt lemondtak. Szász Jenő, a polgári párt volt elnöke a Duna Tv-ben (!) öt nappal a választások előttarról beszélt, hogy az RMDSZ-re kell szavazni, mert az EMNP-nek nincs esélye bejutni a bukaresti törvényhozásba. Tetszik érteni? A kormánypárt erdélyi embere a kormánypárt köztévéjében arra buzdít, hogy az erdélyi magyarok ne támogassák a fideszes pártot.

Az egy dolog, hogy ez az elejétől kezdve veszélyes játék volt, két magyar pártot indítani Erdélyben. Előre lehetett tudni, hogy emiatt magyar jelöltek helyett románok fognak nevető harmadikként mandátumot szerezni, de ha már ezt az utat választották, legalább lettek volna következetesek, és csinálták volna végig! Mert így csak annyit sikerült elérni, hogy Toró T. Tiborékat megalázták, több százezernyi potenciális magyar szavazatot pedig elbizonytalanítottak, akik végül el sem mentek szavazni, vagy végső kétségbeesésükben dobtak egy tulipánt.

Az EMNP rövid tündöklése és bukása az iskolapéldája annak, hogyan nem szabad pártot építeni Erdélyben. (Nem is beszélve Tőkés László Jobbik-ellenes nyilatkozatairól, amivel biztosan nem szerzett jó pontot a nemzeti radikális párt erdélyi hívei között.) Sajnos igaza van annak a kommentelőnek, aki Toró T. Tibor EMNP-elnök Facebook-bejegyzésére feltette a demagóg kérdést: hány szórvány- és kultúrprogramot lehetett volna szervezni abból a pénzből, amit most a kampányra teljesen fölöslegesen kidobtatok az ablakon?

Végezetül az egész ügynek van egy nagyon szomorú tanulsága, miszerint az erdélyi magyarok nem veszik jó néven, ha Budapestről ennyire közvetlenül akarnak beleszólni a dolgaikba. Egyfelől hiszem, hogy a gúnyhatártól keletre van igény nemzeti alternatívára, az RMDSZ-szel szembeni jóval kevésbé simulékony politizálásra. Másfelől viszont látni kell, hogy ennek a változásnak helyben, az erdélyi magyaroknak kell az élére állniuk. Hogy ők is elhiggyék: a magyar utcák leaszfaltozása és a villany bevezetése nem a magyar ügyek képviseletének csúcsa, csak az elvárható minimuma.

(jobbegyenes blog)

Hasonló bejegyzések