A cigány áldozatokért igen, a magyar és német áldozatokért nem jár főhajtás
Az 1959-ben lerombolt |
A megemlékezésre azért itt került sor, mivel 1941-44 között a település lőtérnek nevezett területén a német csapatok, a szerb partizánok adatai szerint 10 000 embert (szerbeket, zsidókat és cigányokat) öltek meg, akik közül a legtöbbet a Belgrád közeli szajmistei táborból hoztak. Arra azonban már kevesebben emlékeznek, hogy a háború után a falu jelentős többségét kitevő sváb lakosságot legyilkolták vagy elüldözték. A település megmaradt német lakosságát a rezsőházai koncentrációs táborba küldték, mely 1948-ig, vagyis a háború lezártát követően is még évekig fennállt. Sok német halt meg ebben a táborban a nélkülözés, a hideg és betegségek következtében. Róluk azonban mégsem emlékezett meg Ivica Dačić miniszterelnök. Ma a faluban 5-10 német lakos él.
Bár Szerbiában a magyarság a legnagyobb és legnépesebb kisebbség, Dačić miniszterelnök úr mégsem jelent meg az október-november folyamán rendezett több tucat délvidéki 1944/45-ös megemlékezésen. Lehet, nem vagyunk elég szorgalmas nép, hogy a miniszterelnök előtt a mi áldozataink is megérdemeljenek egy főhajtást.
H. Á.