Jelentenek-e valamit az itteni magyaroknak a szerb korrupciós botrányok?
Ha ma tartanák a szerbiai választásokat, semmi kétség hogy a Szerb Haladó Párt játszi könnyedséggel diadalmaskodna. A győzelem olyannyira főlényes lenne, hogy a kormányalakításhoz nem lenne szüksége sem a mai, sem más koalíciós partnerekre. Mindenkit simán levakarhatna magáról. Szinte minden mérvadó országos politikai tényező osztja ezt a véleményt.
A párt jelenlegi népszerűségéhez nyilván nem a polgárok mostani (siralmas) éltekörülményei és (semmilyen) távlatai járultak hozzá, hanem elsősorban a korrupcióval gyanúsított nagy halak sorozatos letartóztatása.
Az átlagpolgárok annyira megundorodtak a demokrata párti uralomtól, amely csak nyomort és szenvedést eredményezett, hogy egyszerűen „vért akarnak látni”. A bebörtönzéseket elégtételként élik meg. Az sem érdekli őket, hogy a „haladók” vezetősege tegnap még vicsorgó szerb radikális volt.
Ami minket (normális) délvidéki magyarokat illet, mi biztosan nem felejtjük el a kilencvenes évek szerb soviniszta örjöngéseit, a nekünk felkínált „szendvicseket”, de a „demokraták” azt követő évtizedes rablóprivatizációit és az ellenünk (is) elkövetett „sárga gazdasági genocídiumot” sem tudjuk elfelejteni. Akik most rács mögé kerülnek és remélhetőleg életfogytiglani börtönbüntetés elé néznek, a délvidéki magyarság legnagyobb részét is nincstelenségbe és nyomorba taszították. A délvidéki vállalatokban, gyárakban dolgozó magyarok jelentős száma ma úgyszólván az utcán van és képtelen eltartani a családját.
Tehát egyáltalán nem baj, ha egy kicsit örülünk annak, hogy egyik-másik „sárga”, valamint néhány (akár magyar) csatlósuk kezén is csattan a bilincs.
Ettől nekünk persze nem lesz jobb, de ha mást nem, a mostani történések legalább az igazság morzsáit „hozzák a konyhára”.
F. L.
