Miért szurkolok a szentpétervári Zenitnek?
Nem vagyok focirajongó, kedvenc csapataim kizárólag szubjektív politikai szempontok alapján választottam ki. A Fradin kívül a Barcelonának, az Athletic Bilbaónak és a Laziónak szurkolok. Hadd ne magyarázzam miért. Az okos ember tudja.
Mától azonban a szentpétervári Zenit fociklubot is a szívembe zártam. Sőt, ezentúl elsősorban a Zenitnek szorítok majd.
A Zenit drukkereinek legnagyobb szervezett csoportja ugyanis kiáltványt adott ki, amelyben egyebek között az áll, hogy a modern materialista világtól elforduló, saját erőforrásokra, illetve saját játékosállományra támaszkadó klubot és csapatot követelnek.
A szurkolók továbbá kiemelik, hogy nem rasszisták és nem kizárólagosak, de a csapatban nem akarnak színesbőrű és homoszexuális játékosokat látni, mert az egyszerűen eltérne a klub hagyományaitól. Márpedig szerintük a Zenit Labdarúgó Klub Szentpétervár egyik szimbóluma.
A klub sohasem szerződtetett afrikai játékost.
A brazil Hulk és a belga Witsel érkezése is elegédetlenséget váltott ki a szurkolók és az orosz focisták körében egyaránt, noha egyébként kiváló labdarúgókról van szó.
Az Athletic Bilbao példája is egészen különleges. Ebben a csapatban kizárólag baszk játékosok rugják a bőrt, és mégis (vagy éppen azért) évtizedek óta mindig az ötödik-hatodik hely körül állnak a rendkívül erős spanyol első liga táblázatán.
F. L.
