Romi-beze-sa-kosovaEgyéb 

Bye-Bye, Tósó – Hazamennek a koszovói szerbek?

Romi-beze-sa-kosovaTomislav Nikolić, Szerbia elnöke tegnap tárgyalásokat folytatott a koszovói szerbek képviselőivel. A megbeszélés után elmondta, hogy a szerb nép fennmaradása a tartományban csak akkor elképzelhető, ha egységes akaratot fogalmaznak meg és követeléseik is egységesek lesznek a minap napvilágra került Koszovó Platform elképzelések szerint. Ebben a koszovói szerbek lakta területeken katalán típusú autonómia modellt képzelt el a Szerb Haladó Párt államfője. Ezzel utalt arra is, hogy tartania kell magát a szerb népnek az ország hivatalos jelmondatához, miszerint „Samo sloga Srbina spašava” vagyis „Csak az egység menti meg a szerbeket”.

Nikolić a megbeszélésen kifejtette, hogy szerinte az albánok eddig csak bajt hoztak a szerb lakosság fejére, amíg Belgrád az albánok problémáit is mindig megoldotta. Habár, nem tudjuk pontosan mit értett „problémakezelés” alatt a köztársasági elnök, talán a 1990-es években Koszovóban zajlott szerb katonasági endlozungra utalhatott?

Visszatelepítik a koszovói szerbeket?

Tomislav Nikolić elmondta, a kormánya törekedni fog, hogy segítsék a több mint 240.000 elűzött, szétköltözött szerb polgár otthonába való visszatérését.
A koszovói szerb lakosság és a magukat szerbnek valló polgárok ma Dél-Szerbiában élnek vagy Szerbia nagyvárosaiba költöztek. Rengetegen érkeztek azonban Délvidékre is. A klánokba vagy törzsekbe szerveződött koszovói szkipetár albánok, azon felül, hogy népszaporulatukkal megszerezték maguknak a földet, még ki is vásárolták szabályosan Koszovót a szerbek alól. A Nyugat-Európában legálisan vállalkozó vagy sok esetben akár éppen bűnözésből, fegyver-, drog- és embercsempészetből élő vállalkozó szellemű albánok a bevételük egy jelentős részét „hazaküldték”. Ebbe a jól kitervelt rendszerbe beletartoznak a Délvidéken élő és dolgozó, főként pék és cukrász vállalkozásokat fenntartó szkipetárok is. Így az albán törzsfők olyan ajánlatot tudtak tenni a koszovói szerbek ingatlanjaira, amelyből már egy összkomfortos belgrádi lakásra is tellett, sőt, még a folyamatos erőszakos konfliktus zónából is kikerültek így az ajánlattal élő szerb polgárok.

Koszovói cigányok a magyarok szomszédságában

Kosovo RomaAz érem másik felén azonban ott vannak a nincstelen, magukat koszovói szerb cigánynak valló romák, és a szerbekhez lojális ashkali (egyiptomi identitású) cigányság is. Ők a koszovói konfliktus idején a szerbek oldalára álltak és szabadcsapatokként, főleg a fosztogatásokban vettek részt, tisztogattak az átvonuló (akkor még) Jugoszláv Néphadsereg után.
Ugyanis, a 90-es évek végére már „kifáradt” a szerb hadigépezet, és Boszniában vagy épp Horvátországban már elvéreztek azok a forrófejű szerb hadfiak, akikben néhány pohár pálinka után fellángolt a szerb honszeretet és golyóállónak képzelték magukat. Így aztán mire Koszovóra került a sor, már gyéren álltak önkéntesekkel a szerb haderő tábornokai, és a helyi cigánysághoz fordultak.
Ám fordult a kocka, és az albán lakosság nem felejtett. A régióban élő romák egy része Dél-Szerbiába, sátortáborokba költözött, míg másik részük pedig meg sem álltak Nyugat-Európáig. Akik úgy döntöttek, maradnak, nekik egy koncentrációs tábort alakított ki a siptár közösség, méghozzá Európa legnagyobb kiürült ólombányájában, ahol a nehézfém rákkeltő hatására bízták a piszkos munkát.

Mígnem néhány éve a Szerbiai Olimpiai Bizottság elnöke, az egykori sztárkosaras, Vlade Divac létre nem hozta feleségével az Anna és Vlade Divac Alapot, amely házakat kezdett vásárolni stróman cégeken keresztül az elűzött, Szerbiához lojális cigányságnak. Mellettük több európai uniós alap, főképpen dán és olasz szervezetek is támogatták a családokat az új házhoz jutásban, ezt kvázi jó tételként, a NATO bombázásokban való részvállalásért és emberbaráti szeretetből vállalták fel. Azonban tervszerű betelepítések gyanújára utal, hogy ezen családok nagy részét a magyarlakta településekre szivárogtatják be szépen lassan adagolva, immár több éves munka folyamataként. Így Martonos, Horgos, Torontáltorda, Péterréve, Magyarcsernye stb. magyarlakta településein már a lakosság arányaiban is egyre inkább jelentősebb számot képviselnek a koszovói szerb és ashkali cigány családok, amelyekben a gyermekáldás még a helyi cigányság arányaihoz képest is kiemelkedő.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) reagálása az EU-val megkötött toloncegyezmény kapcsán 2007-ből: A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) továbbra is nagyon aggasztja az, hogy a rendőrség folytatja az üresen álló vajdasági házak összeírását – jelentette ki pénteken újvidéki sajtóértekezletén Pásztor István, a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke. A vajdasági magyar politikusok hetek óta napirenden tartják a kérdést, s tiltakoznak egy 200 ezer főre becsült, nem magyar anyanyelvű embercsoport feltételezett vajdasági betelepítése ellen. A nyugtalanság oka az, hogy Szerbia pár hete megállapodást írt alá az Európai Unióval arról, hogy állampolgárainak bizonyos csoportjai (például egyetemisták, tudósok) a jövő évtől kezdve az általános előírásokhoz képest könnyebben juthatnak vízumhoz, s mehetnek az Unióba. Cserébe vállalta, hogy visszafogadja azokat az illegálisan Nyugat-Európában tartózkodó volt jugoszláv állampolgárokat, akik területén áthaladva mentek Nyugat-Európába, tehát a más jugoszláv utódállamokból eltávozottakat is. Az eltávozottak pontos számát senki sem tudja. A belgrádi hatóságok pár ezer emberről beszélnek, a szerb sajtóban 100–150 ezres, a magyar politikusok körében 200 ezres tömegről szóló becslések keringenek, Brüsszel pedig hallgat. A Belgráddal szemben bizalmatlanságot tápláló vajdasági magyarok máris azzal számolnak, hogy ezek a menekültek – rendszeresen visszatérő „érv” szerint a „sokat próbált és sokra képes koszovói romák” – mind a Vajdaságba mennek. Tény, hogy Szerbiában sok százezer menekült él, gyakran embertelen nyomorban, szörnyű telepeken. Zömük Dél-Szerbiában található, de Belgrád központjában, a várost átszelő autópálya mellett is találni belőlük több ezret. Pásztor István pénteken emlékeztetett rá, hogy a szerb alkotmány tiltja a kialakult lakosságszerkezet erőszakos megváltoztatását az ország bármely területén.

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) tavaly hívta fel a figyelmet először a Délvidékre betelepülő koszovóiakra:

Tomislav Nikolić most ezen „szerbek” visszatelepítésére tett ígéretet, amely törekvéséhez teljes szívemből kívánok sok sikert.

H. Á.

Hasonló bejegyzések