Délvidéki média: Fafaragás helyett krumplipucolás
Az egyik délvidéki magyar regionális televíziós csatorna megint egy tanúlságos (?) kibeszélő műsort sugárzott. Sajnos csak a végét csíptem el. Pedig épp a délvidéki (vagy ahogy ők szokták mondani: vajdasági) magyar médiatérről diskuráltak az újságíró vendégek. Majdnem kiesett a kezemből a szódásüveg, amikor szóba hozták a cenzúrát és az öncenzúrát.
Az egyik vendég, egy fősodratú elektronikus médium főszerkesztője beismerte, hogy ők bizony cenzúráznak, de rögtön hozzáfűzte, hogy mindenhol a világon korlátozzák a sajtómunkásokat, tehát ez egy normális jelenség. Meg, hogy sehol sem létezik független média. Pár perccel később pedig önmagával ellentmondásba sodródva azt mondta, hogy sok tehetséges fiatal magyar újságíróra van szüksége. Csak tudnám minek neki halomnyi potenciális Pulitzer-díjas ifjonc, amikor eleve egy cenzúrázott, gondosan irányított agymosodáról van szó. A fafaragáshoz kell tálentum, a krumplipucoláshoz viszont nem.
Az a képtelenség is elhangzott, hogy a politikusoknak (ez esetben tehát a délvidéki magyar politikusoknak!) kellene megteremteniük a feltételeket a független, szabad újságíráshoz. Na persze, majd épp azok fogják elengedni a láncról a firkászaikat, akik nagyrészt (vagy szinte teljesen) a médiahatalmuk által tudnak olyan-amilyen eredményeket produkálni a különböző választásokon.
F. L.
