Belgrádi szurkolók: Ha épp nem másokat gyűlölnek, gyűlölik egymást (a szeretet ünnepén is) – Videó
A szerb és a horvát sportcsapatok közötti meccseket abnormális feszültség jellemzi, amely gyakran komoly incidensekbe torkollik. Az elmúlt húsz év számtalan példája támasztja alá ezt a tényt. A soviniszta dalok éneklése és a sértő skandálás elkerülhetetlen velejárója a horvát-szerb rangadóknak. A parázslégkör olykor a szurkolók közötti fizikai leszámoláshoz is vezet. Igaz, az utóbbi években ezekre a nagy kockázati tényezővel járó mérkőzésekre intenzív rendőrségi felügyelet mellett került sor, így többnyire sikerült elkerülni a nagyobb következményeket: emberáldozatokat és súlyos sérüléseket.
A belgrádi Partizan és a zágrábi Cibona kosárlabdacsapatok közötti heves rivalitás szintén nagy rizikóval jár. A két csapat meccseit fokozott biztonsági intézkedések mellett játsszák. Így volt ez a mögöttünk levő, pravoszláv karácsony előtti hétvégén is, amikor Belgrádban vendégszerepelt a Cibona.
A zágrábi drukkerek nem utaztak a szerb fővárosba, mert nyilván nem akartak megkockáztatni egy „jó kis lincselést”, hiszen köztudott, hogy a szeretet szerb ünnepétől még nagyobb eufóriába sodródó belgrádi szurkolók a szokásosnál is könnyebben elveszítik az önkontrolljukat.
Ami várható volt: a Cibona játékosainak leusztasázása, különböző tárgyakkal való megdobálása, a folyamatos anyázás. De nem ez történt!
Ehelyett a Partizan két részre szakadt szurkolótábora csapott össze. A Betiltottak és az Alcatraz nevű drukkercsoportok között még a meccs előtt kialakult egy kisebb bunyó, amit a zsaruk úgy-ahogy semlegesítettek, lehűtöttek. A mérkőzés alatt viszont a Betiltottak szurkolócsoport ritkán látott pirotechnikai látványt produkált, ágyúerejű petárdázás kíséretében. A játékvezetők többször figyelmeztették a közönséget, hogy félbeszakítják a meccset. A Partizan edzője és csapatkapitánya is mikrofonhoz lépett és megkérte a drukkereket, hagyják abba a rendbontást. A láng és a füst azonban továbbra is vakító volt, a fülsüketítő durranások pedig folytatódtak. Miközben a Betiltottak nyomták a programjukat, az Alcatraz szurkolói cseppet sem polkorrekt módon, torkuk szakadtából üvöltözték, hogy: Cigányok, cigányok!, ami Belgrádban (is) sértésnek számít.
A bírók és mindkét csapat játékosai elhagyták a pályát. A Betiltottak pedig – miután előadták a „koreográfiájukat” – eleget tettek a felszólításnak, hogy hagyják el a sportcsarnokot, tehát a rendőrségnek nem kellett beavatkoznia és kiürítenie a lelátó problémás részét. A meccs félórás szünet után folytatódhatott. A Partizan végül sportszerű küzdelemben győzött.
Dušan Vujošević, a belgrádi csapat edzője kijelentette, hogy nem érti mi váltotta ki az azonos klubnak szurkoló csoportok egymás elleni izzó gyűlöletét. Elég furcsa és kissé nehezen értelmezhető javaslattal állt elő. Azt szugerálta a drukkereknek, nézzék meg a Keresztapa című filmet, amelyben a maffiafőnök hajlandó volt megbocsátani a fiát meggyilkoló érdekcsoportoknak és folytatni velük az üzleti tevékenységet.
Akárhogyis, nagyon úgy fest, hogy a szerb társadalom egy része nem tud ellenségek és gyűlölet nélkül élni.
F. L.
