A temerini magyarságról – Vecseri Gyula írása

Temerinbe érkezve Tiszaistvánfalva (Járék) felől a két település egybenőtt határán egy nagy táblán olvasható a következő szöveg: ,,Istina, oslobodimo Temerin!” (Igazság, szabadítsuk fel Temerint!). Kissé odébb pedig ez: ,,Temerin je naš grad!” (Temerin a mi városunk!). Fenyegető üzenetek ezek a temerini magyarság számára, és aggódva figyelem tovább a városka sorsát. A hirdetőtáblákon, cégtáblákon mindenhol csak egy nyelven vannak kiírva a szövegek. Még a magyar földműves is úgy írja ki, hogy ,,prodaje se kukuruz” és nem pedig, hogy ,,kukorica eladó”. Mindezt a közeli nagyváros, Újvidék elnyomása eredményezheti. Ki akarják szorítani Temerinből a magyar nyelvet.

Ha mindezt összekötjük a temerini ifjak drasztikus 61 éves börtönbüntetésével, megállapithatjuk azt, hogy Temerin magyarsága egy óriási elnyomás, megfélemlités alatt éli életét, amire a délvidéki magyar pártok és az anyaország sem figyel fel kellő mértékben. A magyar ,,vezérpárt” toleranciát hirdet Temerinben, de nem is körvonalazza, hogy honnan is várja el. Úgy tűnik mintha kizárólag a temerini magyarság oldaláról, holott az előbbiekből is következik, hogy éppen a másik féltől kellene ezt megkövetelni a temerini magyarsággal szemben, mert ha lenne tolerancia a másik fél részéről, akkor a magyarok felvállalnák pl. a cégtáblák magyar nyelvű feliratozását is.

Közel tízezres lélekszámú, magyarok által markáns mértékben lakott kisvárosról van szó, Tömöri ősi magyar település örököséről, ahol gyönyörű felvidéki vezetéknevű emberek élnek: Tapolcsányi, Verebélyi, Losonc, Csorba, Lévai, Kassai, Somorjai, Komáromi, Szenci, Zsúnyi, Matuska, Micsutka stb.

Nem szabad magára hagyni Temerint, kötelessége kell hogy legyen ez a délvidéki magyar pártoknak és az anyaországnak is. Negyven évvel ezelőtt, amikor Temerinben tanítottam, már éreztem,hogy itt nehéz magyarnak lenni, de most ismét elfogott egy nyomasztó érzés, és aggódás a kedves temerini magyarok iránt.

Vecseri Gyula