Gerincrekonstrukció a legkorábbi négylábúaknál
A legkorábbi négylábúak gerincoszlopának háromdimenziós felvételeit készítette el egy nemzetközi kutatócsoport.
A brit és svéd kutatók, valamint a grenoble-i Európai Szinkrotronsugárzási Központ (ESRF) tudósai tanulmányukat a Nature-ben jelentették meg.
A tetrapodák négylábú állatok, amelyek közé manapság a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök tartoznak. Körülbelül 400 millió évvel ezelőtt azonban a korai tetrapodák voltak az első gerincesek, amelyek rövid kiruccanásokat tettek a sekély vizekbe és eközben mind a négy végtagjukat használták. Immár másfél évszázada tudományos viták tárgyát képezi, hogy ez miként történhetett, és hogyan költöztek végül ki a négylábúak a szárazföldre.
A tudósok három korai gerinces faj – az Ichthyostega, az Acanthostega és a Pederpes – 360 millió éves fosszíliáit vizsgálták a nagy energiájú röntgensugarak segítségével. Míg a modern négylábúak esetében a csigolyák egyetlen csontból állnak, a korai tetrapodáké összetett képződmény volt.
„Több mint száz éven át a paleontológusok úgy vélték, hogy a csigolyák mindegyike három csontegységből állt: ezek egyike elöl, a másik felül helyezkedett el, míg a harmadik páros hátul” – magyarázta Stephanie Pierce, a tanulmány vezető szerzője.
Mint kifejtette, a kőzetekbe ágyazott fosszilizálódott csontok oly tömörek, hogy általában elnyelik a röntgensugarak jelentős részét. Nem így a szinkrotron nagy energiájú röntgensugarait, amelyek felfedték az üledékes kőzetekbe zárt maradványok legapróbb titkait is, lehetővé téve háromdimenziós rekonstruálásukat. Így derült ki, hogy a gerincoszlop elsőnek hitt csontja, az intercentrum, a valóságban a „füzér” végén helyezkedik el.
„Megismerve, hogy hogyan illeszkedtek egymáshoz a csontok, megérthetjük, mennyire volt mozgékony az első tetrapodák gerincoszlopa, és hogyan közvetítették az erőt a végtagok között a szárazföldi lét kezdeti időszakában” – mutatott rá Stephanie Pierce, aki szerint a vizsgálatok révén többet megtudhatunk arról, hogyan fejlődött ki a modern gerincoszlop. A tudósok az Ichthyostega esetében felfedezték a legkorábbi ismert szegycsontkezdeményt (sternum) is.
(MTI-Gye)
