MNO: Bemutatkozik a délvidéki Junior Prima díjas Török Tilla + videó
Török Tilla története szép ívű modern mese népzenére hangszerelve a délvidéki Ada melletti Tisza-parttól Budapestig. Ősszel elnyerte a Junior Prima népzenei kategória egyik díját; énekel, dalokat gyűjt és huszonévesen már tanít is. Szombaton tartották a népzene ünnepét a Művészetek Palotájában; a fiatal tehetségek közül most őt emeljük ki.
Bár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen évek óta működő népzene tanszék azért már bebiztosította, hogy a népzene még jó ideig ne csak valami vitrinben őrzött múzeumi tárgy legyen, így a mindent mindennel összeolvasztó szájberkorban mindig lehet örülni annak, ha egy huszonévest pont a népzene ragad el. Török Tilla meglepő tudatossággal jelölte ki magának ezt az utat, többek között azért, mert – ahogy mondja – megértette és elfogadta édesanyja útmutatását, hogy „a népzene, a dal az, ami nem hagyja elkallódni a lelkedet, bárhová is sodor az élet”.
|
Névjegy Török Tilla Zentán született, gyerekkorát Adán töltötte. Később elvégezte a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát, népi hegedű szakon oklevelet szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, jelenleg a Budapesti Gazdasági Főiskola hallgatója, a kőbányai zeneiskolában pedig népi hegedűt tanít. Mesterei között van többek között Jánosi András, Ökrös Csaba, Salamon Beáta, Czidráné Bodza Klára, Kobzos Kis Tamás és Virágvölgyi Márta, a táncházmozgalom egyik vezető egyénisége, prímás is. Rendszeresen gyűjt dalokat Zoborvidéken, Erdély szerte Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben járt. Több formációban is szerepel: Vastaghúros, Török Tilla és Cseh István, testvéreivel (Török Flóra és Török Dancsó Ádám) kiegészülve a Török Testvérek zenekar, illetve a zeneakadémistákból álló Török Tilla és zenekara. |
Biogazdálkodással foglalkozó szüleitől csupa olyasmit kapott útravalóul a Délvidéken, ami teljesen egybecseng a legősibb dalok bölcsességével. Kisebbségi magyarként megtanulta, hogy a megmaradáshoz meg kell tanulnia árkon-bokron át haladni, küzdeni, csak a célt látni – legyen az bármi. Megfogadta a tanácsot, hogy ha örök értéket szerez meg magának úgy, hogy egyre jobban elmélyül benne, azt már biztosan nem vehetik el. A dalban mindig megkapaszkodhat.
– A középiskolában kezdtem foglalkozni a népzenével tudatosan. Békéscsabára kerültem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába a népzene szakra, később Vácra. Nagy dolog volt, hogy aztán beindult a zeneakadémián az egyetemi szintű népzenei képzés, és én az elsők között indulhattam – meséli, de kiderül, hogy nem állt meg itt. Népzenei tanulmányai mellett a Budapesti Gazdasági Főiskolát is végzi, és amikor csak teheti, kikapcsolódni a Gyimesbe jár a táj, az adatközlő mesterek, maga a gyűjtés öröme kedvéért. – Megszűnik az idő, amikor találkozunk velük. Valami egyetemes tudás érződik abból a légkörből, amit ott átélünk, és mivel már rengeteg dallamot felgyűjtöttek, újat mi csak keresgélni tudunk. Hogy találunk-e, más kérdés, de maga az együtt létezés ezekkel az emberekkel nagyon meghitt dolog – mondja.
„Aki sokat alszik, keveset él”, nem szabad kimenekíteni magunkat a tapasztalás terhe, a minél több élmény elől, mondja, és ha valamiben megfárad, előhúzza a tárból a megfelelő, gyógyító hatású dalt. – Mindig azokat az érzéseket vágyom megtapasztalni, amelyek több száz év alatt letisztultak és valójában nem újak – mert nem újak –, csak én most találkozom velük először – magyarázza. Tudatos zenész, a miértekre is van válasza: azért dolgozik, hogy „visszajusson az emberekhez az a csoda, ami kezdetektől fogva az övék, tulajdon népzenéjük.”
A Tillával készült videós beszélgetést IDE KATTINTVA tekinthetik meg.
(MNO)
