Kordokumentum: Ki és hogyan küzdött (illetve nem küzdött) a temerini fiúkért, kinek számít (és kit hagy hidegen) a délvidéki magyarság biztonsága és emberi méltósága?
Az alábbi levelek, az azokból áradó gondolatok, megnyilvánulások, gesztusok, kezdeményezések sokat árulkodnak az anyaországi és a délvidéki magyar közéleti szereplők jellemvonásairól és lelkiismeretéről.
A temerini fiúk tragédiája minden tisztességes délvidéki magyar embert (legalább közvetve) érint. Noha kedves olvasóink minden bizonnyal több ízben és több forrásból tájékozódtak a kálváriájukról, szinte biztos, hogy a lenti szöveg sokak számára új részleteket, információkat tartogat és átfogó képet nyújt erről az egészen elképesztő és drámai történetről.
Azt is megtudhatják, hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez az anyaországi kormány és ellenzék egy-egy kimagasló, illusztris képviselője, valamint értesülhetnek a Magyar Remény Mozgalom (MRM) délvidéki sajtóban többé-kevésbé elhallgatott vagy begatelizált próbálkozásáról, hogy Magyarország miniszterelnökét (is) megszólítva hozzájáruljon a temerini fiúk kiszabadításához.
A következtetések levonását természetesen az olvasóinkra bízzuk.
Szávay István (Jobbik) számonkérése és érvelése
Szávay István
országgyűlési képviselő
Írásbeli kérdés
Kövér László úrnak,
az Országgyűlés elnökének
Tisztelt Elnök Úr !
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42. § (8) bekezdése alapján írásbeli választ igénylő kérdést kívánok intézni a miniszterelnökhöz
„Miért nem válaszolt Miniszterelnök Úr a délvidéki Magyar Remény Mozgalom temerini fiúk kapcsán 2012. október 11-én írt nyílt levelére?” címmel.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A délvidéki Magyar Remény Mozgalom (MRM) 2012 . október 11-én nyílt levéllel fordult Önhöz „Az MRM arra kéri Orbán Viktort, legyen téma a magyar-szerb találkozón a temerini elítéltek ügye” címmel. Levelükre a mai napig, azaz közel három hónap elteltével sem kaptak Öntől választ . Pedig e probléma az említett kétoldalú találkozót követően sem oldódott meg, így az önnek szóló írás továbbra is fájóan aktuális.
E délvidéki magyarság számára fontos ügy súlyát Németh Zsolt államtitkár is több alkalommal elismerte, még ha érdemben nem is sokat tett a magyar diplomácia a meghurcolt magyar fiatalok szabadon bocsátása érdekében. Az MRM a délvidéki magyar pártok közül a második legtöbb szavazatot kapta a tavalyi vajdasági tartományi választásokon. Kérdésűknek az Ön részéről való semmibe vétele, levelük válaszra sem méltatása egyáltalán nem erősíti az ön által is sokszor ismételgetett nemzeti együttműködést.
Az alábbiakban tehát bemásolom Önnek küldött levelüket .
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
2004. június 26-a óta, azaz 8. éve szerbiai börtönökben raboskodnak azok a temerini
magyar fiúk akiket szándékos emberölés gyanúja miatt állítottak elő és ítéltek el, összesen 61 év börtönbüntetésre. Levelünkkel azért fordulunk Önhöz, mert a szerbiai kormány első emberei hamarosan hivatalos látogatásra érkeznek Budapestre. A Magyar Remény Mozgalom (MRM) és a délvidéki magyar közéleti tényező k túlnyomó többségének véleménye szerint a temerini elítéltek rászolgáltak az elnöki kegyelemre .
A vád szerint az öt fiatalember 2004. június 25-én éjszaka a temerini piactéren súlyosan bántalmazta – a később drogtúladagolásban meghalt – Zoran Petrović újvidéki hírhedt drogdílert.
Máriás István 15, Illés Zsolt 13, Szakáll Zoltán 11,5, Uracs József 11,5, Horvát Árpád pedig 10 év börtönbüntetést kapott. És maradt még 21 év . Máriás Istvánnak 7 év, Illés Zsoltnak 5, Szakáll Zoltánnak és Uracs Józsefnek egyformán 3 év 6 hónap, Horváth Árpádnak pedig 2 év.
2004 derekáig már majdnem elérte a 300-at azoknak a nemzeti színezetű incidenseknek, azoknak a regisztrált eseteknek a száma, amikor magyar fiatalokat bántalmaztak szerb nemzetiségűek. A temerini piactéren történt tragikus eset természetesen nem revánsnak számított, és nem is elégtétel akart lenni a délvidéki magyarság részéről addig elszenvedett valamennyi sérelemért. Annyi viszont bizonyos, hogy egy felforrósodott, egy pattanásig feszült politikai légkörben zajlott le.
Az akkor 38 éves újvidéki Zoran Petrović ittas állapotban és kábítószer hatása alatt szóváltásba keveredett a már említett helyszínen magyar fiatalok egy csoportjával. Egészen addig kötekedett velük, amíg a heves szócsatát tettlegesség nem követte. És innentől nemcsak kusza meg zűrzavaros, hanem gyanúsan homályos és átláthatatlan is a történet. Annyi bizonyos csupán, hogy 2004. június 26-án reggel öt órakor talált rá a szerb férfira a helybeli közmuvesítési vállalat két dolgozója. A sértettet az újvidéki kórházba szállitottál, a meglehetősen titokzatos módon kiválasztott öt temerini fiút pedig még a délelőtt folyamán előállították és megbilincselve, szirénázó kocsival bevitték a rendőrállomásra.
Az amúgy is jócskán szövevényes történet kezdett mind erőteljesebben továbbgubancolódni, és a kérdések meg a keresztkérdések egész láncolatát vetette fel. Például, az egyik ilyen, még teljes egészében meg nem fejtett talány magának Zoran Petrovićnak a kórházba történő szállítása. A sérüléseket szenvedett férfival 5 óra 50 perckor indult el a mentőautó Újvidék felé, de csak valamivel 8 óra után érkezett meg a kórházba. Hogyan lehetséges, hogy a kevesebb mint 20 kilométeres utat két óra alatt tette meg? Ha az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés vádjával gyanúsított magyar fiatalok valóban 127 ütést mértek a sértettre, és ezzel már-már közvetlen életveszélyt okoztak neki, akkor a vélhetően nagyon komoly sérüléseket szenvedett áldozattal nem poroszkálnia, hanem legalábbis száguldania kellett volna a mentőkocsinak. Tisztázatlan továbbá az is, hogy a gyanúsítottként előállított öt fiú esetében miért csak délután fél 5-kor rendelték el a legelső vérmintaelemzést. Mi a magyarázata annal, hogy mind az ötük vércsoportja 0, sőt még a bántalmazottnak a vércsoportja is megegyezik az övékével? Miként fordulhatott az elő, hogy a vérmintákat nem megfelelő körülmények között tárolták? Említést érdemel még az is, hogy az elő állítás napján, a megismételt vérvételt követően, már az újvidéki fogdába szállították őket, ahol pedig megkülönböztetett „fogadásban részesültek”. Azzal lesték, várták őket, hogy: „Most jönnek azok a magyaroly akik megöltek egy szerbet!” Nem szükséges hozzá túlfejlett képzelőerő, hogy nyilvánvaló legyen, olyan válogatott fizikai bántalmazássorozat vette a kezdetét, amely a számukra életük végéig emlékezetes marad.
Elgondolkodtató az is, hogy öten kaptak egyetlen hivatalból kirendelt védőügyvédet. Akinek pedig csupán két-két perce jutott mindegyik „védencére”, és aki ily módon „alaposan felkészítette” őket a sorsfordító tárgyalásra. Már magában a tanúk megjelölése, beidézése és ellehetetlenítése megérne egy külön fejezetet .
Háborús bűnösöket is csak elvétve sújtanak ilyen fokú büntetéssel. A délvidéki magyar közvélemény meggyőződése, hogy az ítélet kirakatper eredménye. Általános vélemény szerint ilyen súlyos ítéletre azért volt szükség, mert a megszaporodott délvidéki magyarellenes incidenseket, atrocitásokat a szerb hatalom ily módon akarta „ellensúlyozni „. De még ha be is bizonyosodott volna az, amivel a temerini fiúkat vádolták, a büntetés akkor is példátlannak minősülne.
Az elítélteket első naptól kezdve súlyosan bántalmazták ütötték-verték. Egyikük maradandó testi sérüléseket szenvedett, megvakult az egyik szemére. A lelki tortúráról, az öt férfi és családjaik tönkretett életérő l nem is beszélve. A temerini fiúk továbbra is szörnyű börtönkörülmények között élnek. Több délvidéki és anyaországi közéleti tényező (civil szervezetek, egyes pártok) megpróbált rajtuk segíteni, de a szerb hatalom nem volt hajlandó megkönyörülni a temerini fiúkon, kegyelemben részesíteni ő ket.
Küszöbön áll az új szerb elnök, Tomislav Nikolić magyarországi látogatása. Tisztelettel kérjük a magyar kormányt és annak első emberét, önt, hogy a kétoldalú magyar-szerb tárgyalások során foglalkozzanak a temerini elítéltek esetével, amely az egész délvidéki magyarság számára rendkívül fontos, mind öntudat, mind igazságérzet terén. A végső megoldást kizárólag az elnöki kegyelem jelentheti. Az elítéltek többszörösen megszenvedték már a történtek következményeit, a teljes délvidéki magyar közvélemény pedig igazságért kiált. Kérjük Önt, hogy a tárgyalások során járjon közbe a kegyelmi kérvény pozitív elbírálásának érdekében .
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) nevében ,
László Bálint, elnök és Setyerov Zorán, alelnök
Szabadka, 2012. október 11.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az MRM a következőképpen határozza meg saját magát és célkitűzéseit: „A Magyar
Remény Mozgalom a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti kisebbség párja, amely azzal a céllal jött létre, hogy képviselje a szerbiai magyar nemzeti közösség érdekeit, védje és bővítse jogait, továbbá, hogy nyelvében, kultúrájában, társadalmi és gazdasági vonatkozásban összekösse az anyaországával, a Kárpát-medence és a világ magyarságával, és olyan élhető jövőképet alakítson ki a szerbiai magyarság számára, amellyel megfordíthatóak a negatív politikai, demográfiai, gazdasági és társadalmi folyamatok. ”
Úgy gondolom, hogy az a párt, amely rendíthetetlenül küzd a délvidéki magyar
közösség jogaiért és megmaradásáért, és amely felkarolja a temerini fiúk ügyét és hasonló jogsértéseket, megérdemli a figyelmet, és a miniszterelnöki válaszadás abban is erősítené külhoni nemzettársainkat, hogy a Magyar kormány számára valóban minden magyar fontos, és tárgyalópartner számára minden olyan szervezet vagy párt, amely magyar embereket képvisel.
Miniszterelnök Úrnak az üggyel kapcsolatos magatartása azonban sajnos nem ebbe az irányba mutat.
A fentiek alapján kérdezem tehát Öntől:
Miért nem válaszolt Miniszterelnök Úr a délvidéki Magyar Remény Mozgalom temerini
fiúk kapcsán 2012. október 11-én írt nyílt levelére ?
Várhat-e még Öntől hivatalos választ az MRM?
– Szóba került-e a temerini fiúk ügye Tomislav Nikolić szerb elnök novemberi látogatásán? Ha igen, milyen eredménnyel? Ha nem, mért nem ?
– Mikor zárul le végleg a temerini fiúk ügye, hol tartanak jelenleg a tárgyalások, illetve
folynak-e ezzel kapcsolatban egyáltalán még egyeztetések?
A temerini fiúk és családjaik, a Magyar Remény Mozgalom, valamint az ügyet figyelemmel kísérő minden magyar nevében várom szíves válaszát!
Szávay István
országgyűlési képviselő
Jobbik Magyarországért Mozgalom
Budapest, 2013. január 04.
Semjén Zsolt (KDNP) válaszában a magyar-szerb kapcsolatok tehermentesítésére helyezi a hangsúlyt
Dr. Sermjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes
Szávay István
képviselő úr részére
Magyar Országgyűlés
Budapest
Tisztelt Képviselő Úr !
A Miniszterelnök úrhoz intézett, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 42 . § (8) bekezdésében foglaltak alapján írásbeli választ igénylő „Miért nem válaszolt Miniszterelnök Úr a délvidéki Magyar Remény Mozgalom temerini fiúk kapcsán 2012. október 11-én írt nyílt levelére?” című, K/9669. számú kérdésére – mint a téma szerint
feladatkörrel rendelkező miniszter – az alábbi tájékoztatást adom.
Köszönettel vettem kérdését, amelyet a temerini fiúk ügyében intézett hozzám. Örömömre szolgál, hogy ilyen kiemelt gonddal és prioritásként kezelik ezt a kérdést .
Mindenekelőtt látni kell azt, hogy jelen pillanatban a délvidéki magyar nemzeti közösség vonatkozásában két nagyon fontos szimbolikus kérdés vár megoldásra. Úgy véljük, ennek a két ügynek a rendezésével válhatnak csak igazán tehermentessé a magyar-szerb kapcsolatok. Az egyik ilyen kérdés az 1944-45-ös magyarellenes atrocitások kérdése, amely a délvidéki magyar nemzeti közösség jelentős részét személyesen is érinti, és amely hosszú ideje megoldásra vár. A témában rendkívül sok minden történt az utóbbi időben, mivel mielőbb el szeretnék jutni a múlt e fájdalmas szakaszának lezárásához. A fejlemények bizakodással töltenek el bennünket .
A másik – a válasz szempontjából releváns – kérdés a temerini fiúk ügye. Ennek kapcsán jelentős sikerként értékelhető, hogy 2012. november 30-án, a köztársasági elnökök találkozóját követően, az öt fiú közül kettő, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán elnöki
kegyelemben részesülhetett, és hazatérhetett családjához. A tények ismeretében elmondható, hogy jelentős eredményeket értünk el. Feladatunk azonban továbbra is az, hogy az eddigiekhez hasonlóan minden lehetséges kormányzati és egyéb fórumon küzdjünk az ügy megoldásáért, amelyben még mindig számos teendőnk van. Rendezésre vár még három fiú, Uracs József, Illés Zsolt és Máriás István sorsa. Uracs József és Máriás István kegyelmi kérvényét a közelmúltban elutasította a szerb köztársasági elnök, Illés Zsolt beadványa pedig még válaszra vár. A három temerini fiú esetében csekély előrelépésnek nevezhető, hogy büntetésük a szerbiai amnesztia törvény elfogadása következtében tíz százalékkal csökkent.
Az eddig elért eredmények elsősorban a Magyar Kormány nemzetpolitikai szempontokat is előtérbe helyező, csendes diplomáciai aktivitásának köszönhetőek, ideértve a mögöttünk lévő köztársasági elnöki találkozó fejleményeit is. A megbeszélésnek egyik kiemelt napirendi pontja természetesen a temerini fiúk ügye volt. A szerb köztársasági elnökkel folytatott magas szintű politikai találkozókat követően világossá vált számunkra, hogy a további három fiú esetének rendezéséhez arra van szükség, hogy a közelmúlt időszakának a példáját követve, tovább építsük a két nemzet közötti baráti viszonyt és bizalmat. Mi ebben a tekintetben messzemenőkig nyitottak és elkötelezettek vagyunk. Érdekeink szem előtt tartásával, minden segítséget meg kívánunk adni szerb barátaink számára ahhoz, hogy Szerbia az Európai Unió sikeres tagjává válhasson, ahol a magyar nemzeti közösség is boldogulni, gyarapodni tud.
A temerini fiúk ügyében addig fogjuk szorgalmazni a tárgyalások folytatását, amíg mindnyájuk ügye nem rendeződik megnyugtatóan. Nem olyan üggyel állunk szemben, amelyet időnként napirendre veszünk, ha kedvezően ítéljük meg a politikai környezetet,
hanem egy következetes és folyamatos politizálást kívánunk folytatni ebben a tekintetben is, amelynek eredményei már láthatóak.
Tisztelettel:
Dr. Semjén Zsolt
Budapest, 2013. január 21.
Szávay sértőnek és felháborítónak minősíti Semjén válaszát
A kérdést benyújtó jobbikos országgyűlési képviselő, Szávay István a DélHír kérdésére elmondta, a miniszteri választ több szempontból is elfogadhatatlannak tartja.
„Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes házszabályi kötelezettségét sértette meg, amikor arra vonatkozó konkrét kérdésemet, hogy a Magyar Remény Mozgalom nyílt levelére a miniszterelnök miért nem válaszolt, egyszerűen figyelmen kívül hagyta, arra egy szóban sem reagált. Ezzel Délvidék egyik legerősebb, legitim magyar politikai erejét negligálta. Másrészt felháborító, hogy két és fél évvel azután, hogy a kormányzat megígérte, minden fórumon fellép a temerini fiúk érdekében, Semjén a csendes diplomácia jelentős sikerének nevezi, hogy az öt fiúból kettő elnöki kegyelmet kapott.” – emelte ki Szávay István.
Összeállította: F. L.
