Nem az agyukkal hódítottak
A valaha élt legnagyobb testű szárazföldi állatok, a Titanosauria-csoportba tartozó dinoszauruszok egyik neme, az Ampelosaurus parányi, teniszlabda méretű aggyal rendelkezett – derítették ki spanyol és amerikai kutatók.
A szauropodákhoz, a nagytestű, hosszú nyakú, hosszú farkú növényevő dinoszauruszokhoz tartozó Ampelosaurus („szőlőgyík”) hetvenmillió éves fosszíliáit Spanyolországban, Cuenca mellett fedezték fel 2007-ben, a Valenciát Madriddal összekötő gyorsvasút építése során.
A hatalmas szauropodák koponyája igen törékeny, és csupán néhány példányuk maradt fenn épségben. A spanyolországi fosszília viszont eléggé jó állapotban volt ahhoz, hogy belsejét CT-vizsgálatnak vessék alá, és ennek alapján 3D-ben rekonstruálhassák a „szőlőgyík” agyát.
„Az Ampelosaurus hossza elérte a 15 métert, míg agya alig 8 centiméteres volt” – magyarázta Fabien Knoll, a Spanyol Természettudományi Múzeum paleontológusa.
Az első szauropodák az adott Ampelosuaurus-egyednél 160 millió évvel korábban jelentek meg.
„Nem tapasztaljuk az agy méretének növekedését az evolúció során ezeknél az állatoknál, miként az megfigyelhető például a madarak vagy az emlősök esetében” – mutatott rá Lawrence Witmer, az Ohiói Egyetem paleontológusa.
A kutatókat éveken át foglalkoztatta, hogy a nagytestű állatok miként létezhettek ilyen parányi aggyal.
„Lehet, hogy rossz a kérdésfelvetés: nem azt kell vizsgálni, hogy mire mentek ekkora aggyal, hanem azt, hogy mire kell ilyen elképesztően nagy agy sok jelenkori állatnak. A szarvasmarha valóságos Einstein a dinoszauruszokhoz képest, de mivégre?” – fejtegette Witmer.
A komputeres szimuláció azt is kimutatta, hogy a „szőlőgyíknak” igen apró volt a belső füle, amelynek a hallásban és az egyensúlyban van szerepe. Mindez azt jelenti, hogy az Ampelosaurus nagyothalló, lassú állat volt.
„Knoll és kollégái korábban egy másik szauropoda, a Spinophorosaurus nigeriensis belső fülét rekonstruálták, amely sokkal fejlettebb volt, mint a „szőlőgyíké”.
„Régóta vitáznak a paleontológusok arról, vajon a szauropodák fejüket leszegve legelésztek-e, vagy a fák leveleit csemegézték. Belső fülük tanulmányozása talán ezt a kérdést is segít megválaszolni” – vélekedett Witmer.
(MTI – Gye)
