„Mit ér az élet, ha nincs benne haza?” – csodálatos interjúrészlet Grandpierre Attilával, a magyar alternatív zene ikonjával

Grandpierre Atilla csillagász és zenész – de lehet, hogy fordítva -, vagy újabban inkább az élet minőségét kutató tudós. Aki képbe akar kerülni munkásságát illetően, nekiállhat például átböngészni a honlapját, napokra ott ragadhat cikkeket, interjúkat, tanulmányokat és könyveket böngészve, és még csak az elején tart. Aztán ott vannak a Vágtázó Halottkémek (VHK)- és Vágtázó Csodaszarvas-lemezek, meg a sok-sok koncert!

Ennyi terület közt akad, ami fontosabb a másiknál? Vagy ha nem is, milyen módon teszed ki a hangsúlyokat és melyiket milyen mértékben?

Olyan ez az egész, mint egy fa, amelynek egyes ágaira rásüt a Nap, ott a legnagyobb a pezsgés, az élet, a fejlődés, de a többi növekedése sem marad abba, sőt az egyik fejlődése a többit is táplálja. Például 12-13 éves koromban faltam a szépirodalmat, a regényeket, és novellákat, verseket írtam. 14-15 évesen a matematikát – az ország legjobbja lettem. De mégis, 15 évesen 9 hónapon át a biológia lekörözte a többit, aztán ismét a matematika következett, majd 18 évesen a fizika és a csillagászat, hogy aztán átvegye a vezető szerepet a filozófia, majd a zene, a művészetelmélet. Azóta ezekhez társult a kvantumfizika, a komplexitás-elmélet, a nemegyensúlyi termodinamika, a pszichológia, tudomány-filozófia, társadalom-kutatás, történelem, tudatkutatás, asztrobiológia, kvantum-biológia. Sok közéleti témájú írásom jelent meg a lapokban, két verseskötetem is napvilágot látott.

Az élő Világegyetem teóriája hol tart a világ tudományos életében? Milyen módon sikerült keresztülvinni a hivatalos természettudományban?

Egyre többen érdeklődnek a Világegyetem élő természete iránt. Úgy látom, lassan érik az idő. És ahogy Victor Hugo mondotta: nincs erősebb hadsereg a világon, mint egy eszme, amelynek eljött az ideje.

Újra működik a VHK, azaz új nevén a Vágtázó Életerő. Ez azért is érdekes dolog, mert a Vágtázó Csodaszarvas született meg pár éve az új, kicsit más jellegű VHK-ként. Most hogy mindkettő párhuzamosan létezik, kicsit bogozzuk ezt ki. Miért volt szükség új névvel ellátni a VHK-t? Már azért is kérdem, mert továbbra is ott virít minden plakáton a VHK név, nyilván marketing szempontból is, de csak azért?

Tizenéves koromban legelső zenekartervem népzenei hangszerekre épült, és ezt sohasem adtam fel. Később baráti kapcsolataim vittek el ettől, így jött létre a VHK. A VHK utolsó lemezének, a Naptáncnak nyitó száma már a Csodaszarvas címmel utalt a nemsokára megszülető zenekarra. 1999-tól kezdve a VHK-ban megromlott a viszony, és ezért léptem ki, de sohasem mondtam le a folytatásról. A Vágtázó Csodaszarvas 2005-ös megalakulása, régi tervem kiteljesedése után úgy éreztem, eljött az ideje a VHK újjászületésének. Az újjászületést jelzi a Vágtázó Életerő név, és a VHK feltüntetése a plakátokon azt jelzi, hogy a Vágtázó Életerőben a VHK született újjá.

A Vágtázó Csodaszarvas új lemezén, a Csillaglovagláson számomra az egészen megejtő könnyedség, finomság az új hang az első két albumhoz képest, ami pont ezért még mélyebbre szaladt rögtön. Milyen tudatos munka kellett ehhez?

Úgy érzem, ez a lemez ajándék a másvilágból, az álmok világából. A lemezen szereplő dalok többsége álmomban született. Ezért őrzi az álombeli könnyedséget, különleges valószerűséget, ami sokszor valóságosabb minden külső valóságnál.

Amikor magyarokról, magyarságról beszélünk, az igen kényes pont a kultúránkban. Most elemelkedve a napi politikai hangoktól, mesélj arról, milyen szerepet töltött be kutatásaid szerint a világban régen a magyar nép, és milyen szerepet ma. És hogy lehetne megnevezni azt, hogy egyáltalán milyet kellene, mert a munkásságodat figyelve az derül ki, véleményed szerint nem állunk éppen a helyzet magaslatán.

Mire megy egyedül, önmagában az ember? Mit ér az élet, ha nincs benne haza? Mit ér a lélek, sorstársak, közösség, nemzet nélkül? Ha egyénként kell megvívni szellemi küzdelmünket a fogyasztói társadalom lealacsonyító, erre a célra kitenyésztett hatásrendszerével, nem sok esélyünk van. Ha viszont ráébredünk magyar sorsközösségünkre, ha belülről megváltozunk, megtisztítjuk magunkat az egész modern társadalmi hatásrendszertől, tisztább és erősebb fény járja át világunkat, amelynél egymást segítve küzdhetünk közös céljainkért, egy igazabb, teljesebb valóságért.

Mit látsz a legfontosabb problémáknak a modern világban és milyen gyógyírt adnál az egész emberiségnek?

Hogyan találhatunk vissza eredeti önmagunkhoz? Érdemes tudni, hogy három életmodell a legnépszerűbb a mai világon. Az egyik a materialista, sikerorientált, a másik a régimódi, vallásos-falusias, a harmadik a természetközpontú életfelfogás, amelyben az élet minősége, a természet, az összefogás a legmagasabb érték. Létrejött egy új világmozgalom, az „átfogó kultúra”, más néven a „kulturális kreatívok” mozgalma, és ma már ez a második legnépszerűbb életmodell. Minden ember képes arra, hogy párba álljon a világgal, az egész valósággal, és megtalálja a helyét a Nagy Egészben, hogy megtalálja életének igazi, természetadta értelmét.

(langologitarok.blog.hu)