Honosítási visszaélések – 5. rész: Magyarok és magyarabbak
Ismételten újabb olvasói leveleket mutatunk be a DélHír virtuális hasábjain, amelyekben olvasóink panaszaikat írják le a „pedigrés” magyarrá válás rögös útján szerzett tapasztalataik alapján. Bizakodásra ad okot, hogy időközben a legolvasottabb szerb napilapok és a magyar parlament képviselői is elkezdtek foglalkozni ezzel a sajnálatos jelenséggel, amelyre portálunk az utóbbi napok cikkeiben részletekig menően igyekezett rámutatni. Reméljük, ennek hatására megszűnik a probléma körül kialakult helyben topogás, hiszen ha csak kölnit öntünk a koszra, azzal még nem távolítjuk el a bűz forrását.
Bízunk abban is, hogy az illetékesek konkrét lépéseket fognak tenni az állampolgársági honosításokkal bűvészkedő szélhámosok ellen. Ennek már épp itt lenne az ideje, mivel a délvidéki kérelmezők esetében, egyes adatok szerint, akár az igénylők 20%-át is jelentheti azoknak a száma, akik valójában nem is lehetnének (morális értelemben) jogosultak az állampolgárságra, mivel a többségi nemzet tagjai. Észre kell venni, hogy egy egész magyarító ,,frencsájz” alakult ki, amely kiszolgálja a magyar állampolgárságra és útlevélre éhező célcsoportot, akik tábora igen számos. Nem csak Szerbiában, de Ukrajnában és Romániában is hasonló visszaélések történnek tömegével.
Olvasói levél:
Tisztelt Szerkesztőség!
Én is hozzá szeretnék szólni az állampolgárság megszerzésének különböző agyafúrt módjához. A jelenség nem újkeletű, a rendszerváltás után, amikor a szocialisták voltak hatalmon, kálváriát kellett megjárni, hogy a külhoni magyar megszerezze az állampolgárságot. Ezt csak az tudja, aki akkor megjárta a poklok poklát. 20 évig kérelmeztem folyamatosan a magyar állampolgárságot, de mindannyiszor elutasítottak, indoklás nélkül. Minden feltétel megvolt, saját tulajdonú lakás, külföldi (nyugati) nyugdíj, de mint kiderült, íratlan feltétel, hogy adóznom is kellett volna, és nem voltam ott munkaviszonyban. Az alkotmányos alapismeretek „nevű” vizsgán a török, a kínai, az arab, a néger, mindenki levizsgázott csak egy erdélyi fiú nem. Az idegenek egy szót sem tudtak magyarul, esetleg, hogy ,,jó napot”. 20 évig kitartóan kérelmeztem, de megmondták hogy akit egyszer elutasítanak, annak nincs esélye. Az idegenrendészetre hívattak kihallgatásra, itt megismertem a koncepciós perek minden csínját-bínját. Rám bizonyították a szomszédok tanúvallomása alapján, hogy nem tartózkodom életvitelszerűen Magyarországon. Kihallgatási jegyzőkönyveket írtak, fénymásolták az útlevelem, számolgatták a pecséteket, hogy mennyi időt voltam távol, vagy tartózkodtam Magyarországon. Hiába magyaráztam, hogy nyugdíjas vagyok és sokat utazom, nem segített.
Végre 20 év után a könnyített honosításnak köszönhetően megszereztem a magyar állampolgárságot. Az idegenrendészet neve hallatán nyugtatót kell bevennem, annyira kikészítettek. Rengeteg pénzbe és az idegeimbe került a szélmalomharc. Valamiért az okmányirodában tartózkodtam, amikor felfigyeltem két személyre, akik az anyakönyvvezetőnél vártak. Az egyik személy ügyvéd volt, délvidéki magyar, a másik pedig egy cirill betűs újságot olvasott és szerb nyelven magyarázta az ügyvéd a honosítási kérelem módját. Az biztos, hogy magyarul nem beszélt és nem sok köze van a magyarsághoz. Annyira felháborított az eset, kevés hiányzott, hogy nem fordultam a belügyminisztériumhoz, hogy jobban ellenőrizze a honosítási kérelmek átvételét és elbírálását. Nagyon egyszerűen felül lehetne bírálni a gyanús, jóváhagyott kérelmeket csak akarat kell hozzá.
Kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy adataimat tartsák titokban.
Tisztelettel,
(név a szerkesztőségben)
A következő beszámolót pedig sorozatunk korábbi híre alatt osztotta meg velünk Lucia nevű olvasónk egy kommentárjában:
Minap Budapesten utaztam busszal. Feljött egy ellenőr a buszra, ellenőrizni kinek van jegye, amolyan rutin ellenőrzés volt. Előttem három szerb srác állt, hangoskodtak. Odasétált az ellenőr hozzájuk, jegyük nem volt és szót sem tudtak érteni az ellenőrrel, sem angolul, sem pedig magyarul. Elmúlik kb. egy perc, a jegyellenőr mutogatva „mondja”, hogy vegyék elő a személyi irataikat. Mind a három előkapja a MAGYAR útlevelét (egy szót nem beszélnek magyarul). A buszban ülők mind kivétel nélkül elkezdték, hogy „Gyurcsánynak igaza volt, ezek árasszák el Magyarországot. A DK-ra fogok szavazni stb”. Így, úgy, amúgy éljenezték Gyurcsányt. Valamit tenni kéne, mert a végén még tényleg nekik lesz igazuk, hogy nem jó ötlet az állampolgárság!
A sorozat folytatódik… Sajnos!
H. Á.
Kapcsolódó írásaink (egyre több…):
Honosítási visszaélések IV.: Egy elutasított délvidéki magyar megrázó, sokkoló vallomása
Honosítási visszaélések – II. rész: Itt a pénz, ide az állampolgársággal
Honosítási visszaélések – I. rész: ,,Új magyarok” a láthatáron
Dačić szerint nincs vízumveszély, de a lakosság azért felkészül…
