Jobban élnek a segélyből, mintha dolgoznának
A szociális politika nem mindenhol egyforma. És akkor igencsak enyhén fogalmaztam. Amíg például a Szerbia nevű banánköztársaságban negyven év kemény munka után is simán koldusbotra kerülhetnek a kevésbé szerencsés „szegény ördögök”, addig máshol szimpla segélyből is szinte fényűzően lehet élni.
A 21 éves Danny Creamer és a 18 éves Gina Allen munkanélküli, így nevelik négyhónapos kislányukat.
A nélkülözés és folyamatos munkakeresés helyett azonban a pár inkább élvezi az életet: naphosszat filmeket néznek a szépen berendezett lakásuk nappalijában álló nagyképernyős tévéjükön, és az sem terheli le nagyon családi költségvetésüket, hogy fejenként két doboz cigit is elszívnak egy nap.
Mindezt Nagy-Britannia adófizető állampolgárainak pénzén teszik: a páros havonta 1743 fontot kap segélyként, úgy, hogy ők maguk még soha egy percet sem dolgoztak.
Mivel végzettség nélkül hagyták abba az iskolát, csak olyan munkára számíthatnak, ahol kevesebbet keresnek, így Danny és Gina nemes egyszerűeséggel úgy döntött, nem is keresnek állást.
– Könnyen találnánk magunknak állást, de mivel úgy rosszabbul járnánk anyagilag, minek keresnénk? – mondja Gina. A lány azt is hozzáteszi, egyáltalán nem szégyellik magukat, hiszen ők megérdemlik az állami ellátást. Arra hivatkozik, hogy szüleik keményen dolgoztak, és sok adót fizettek.
Bors és The Sun nyomán: F. L.
