Jön a harmadik dollárár-robbanás?
Andy Xie, a Morgan Stanley volt vezető közgazdásza szerint ha a dollár komoly erősödésbe fog, az újabb pénzügyi válságot idézhet elő.
Eddig két nagy dollárerősödési periódus volt a jelenlegi pénzügyi rendszerben, az egyik a latin-amerikai válságot idézte elő a nyolcvanas években, a másik az ázsiai válságot a kilencvenesekben. A leírt szindrómák egy része pedig nálunk is igaz lehet.
Nem kevesebbtől, mint a feltörekvő országok újabb nagy válságától tart egy híres szakember, Andy Xie, a Morgan Stanley volt ázsiai és csendes-óceáni vezető közgazdásza. Érvelése szerint 1971, a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer, azaz a dollár aranyra válthatóságának megszüntetése, a devizák szabadpiaci árfolyammozgása óta két hosszabb időszakban erősödött a dollár. Mindkét alkalommal pénzügyi válság következett be a feltörekvő piacokon, és a harmadik ilyen folyamat akár hónapokon belül is megindulhat.
A dollár az eredetinek 47-ed részét éri
Amióta a dollár 1971-ben elvált az aranytól, 36 dolláros aranyár mellett, azóta az idejének 70 százalékát medvepiacon töltötte, azaz veszített az értékéből. Most 1676 dollár körül van az arany, azaz az árfolyam 1971-től 47-szeresére emelkedett. Másként szólva a dollár csak durván két százalékát éri az egykori önmagának.
Ezért kell gyengülnie az eurónak
Xie szerint az euró viszont most, három év euróválság után megérett a gyengülésre. Az Eurozóna problémáit ugyanis alapvetően két módszerrel próbálják megoldani, egyrészt jövedelmet áramoltatnak a zóna északi államaiból a déliek felé, másrészt Délen megszorításokat léptetnek életbe. Ez utóbbi azonban nem működik, mert deflációt okoz, ami csak növeli a problémát, ördögi kör alakul ki. A megoldás az lesz, ha az északi EU-államokban inflációt gerjesztenek, így megoldva a két régió közötti versenyképességi problémát.
Az emelkedő német ingatlanárak ennek már az első előjelei, az EKB likviditásbővítése pedig ezt alapozza meg. Ha Európában rájönnek, hogy a probléma megoldása nem a defláció, hanem az infláció, akkor az euró gyengülni fog, és van esély rá, hogy akár öt éven keresztül is tart a folyamat – mondja a közgazdász.
A dollár az oka a válságoknak?
A nyolcvanas évek latin-amerikai és a kilencvenes évek ázsiai válságai nem voltak véletlenek – írja Xie. Amikor a dollár gyengül, akkor a nemzetközi tőke a feltörekvő országok gazdaságába áramlik, amitől azok devizája és befektetési eszközei drágulnak. Ez a drágulás árfolyamnyereséget okoz a beáramló tőkének, ami még több tőkét vonz oda, és a folyamat önmagát erősíti. Eközben a célország veszíthet versenyképességéből és magas lehet az inflációja, emelkedhet a belföldi kereslet.
Ám ha a dollár iránya megfordul, akkor a likviditásé is, és ugyanaz a magát erősítő bűvös kör, amely eddig felfelé vitt, most lefelé visz. A likviditás kiáramlása leértékeli a devizát, az pedig tovább erősíti a már amúgy is meglévő inflációt.
Hoppá, most mi történt?
Az utóbbi hónapokban a BRIC-országokba (Brazília, Oroszország, India, Kína) már nem történt erős tőkebeáramlás – állítja ezután Andy Xie –, a devizáik pedig leértékelődési nyomás alá kerültek. A BRIC-országok gazdaságai jelenleg hasonló helyzetben lehetnek, mint a délkelet-ázsiai országoké 1996-ban. Elhibázott stratégiai lépések teljes pénzügyi válságot válthatnak ki.
Turbulencia indul
A BRIC-országoknak szerinte az eddigi növekedésorientált felfogásról át kéne térniük a pénzügyi stabilitást előtérbe helyező nézőpontra. Az ázsiai országok nagy hibája 15 évvel ezelőtt az volt, hogy nem voltak hajlandóak feláldozni a növekedést az inflációs veszélyek ellenére sem. A BRIC-országokban szerinte most megszorítani kéne, de a politikusok túlságosan szűk látókörűek. Ezért a következő 24 hónapon belül Xie nagymértékű turbulenciákat vár a feltörekvő piacokon.
(privatbankar.hu – Gye)
