Magyarverések a Délvidéken – Vecseri Gyula jegyzete

Már több éve folynak a magyar fiatalok ellen elkövetett gazságok a Délvidéken, amelyek általában azzal kezdődnek, hogy a szerbek meghallják az utcán egymással magyarul beszélgetőket, és ezután, ha számbeli fölényben vannak, megtámadják őket azonnal, ha nem, akkor összeszedelődzködnek és ekkor támadnak. Sörösüvegeket vernek szét a magyar fiatalok fején, vasrudakkal, ököllel verik őket, ha elesnek, kegyetlenül rugdossák őket a földön. Éppen ezért megdöbbentő, ha a ,,legerősebb” magyar párt vezetője, az immár sokadszor lejátszódó forgatókönyv lebonyolítása után kijelenti, hogy meg kell vizsgálni valóban nemzetiségi alapon történt-e a magyarverés, mintha először történt volna ilyen eset. Majd ezután ő mossa kezeit, ezzel szerinte az ügy el van intézve. Álságos és szervilis viszonyulás az is, ha toleranciát hirdet a párt valamelyik vezetője, és nem nyilvánitja ki, hogy miben kell elvárni a toleranciát és kitől. A többségi néptől kellene elvárni a toleranciát, abból a szempontból hogy eltűri azt, ha a magyarok alapvető jogaikat gyakorolják, azt, hogy például magyarul beszélnek.

Ha a vezérpárt első emberei a leírt módon viszonyulnak a magyar fiatalok megverettetéseihez, akkor nem meglepő, hogy a párttagok többsége is hasonlóan viszonyul ehhez, és különféle magyarázatokat találnak ki az elkövetett atrocitásokra. Sokan még arra is ragadtatják magukat, hogy a magyar fiatalokat hibáztatják, és így a ,,kismagyarkodás” mélypontjára süllyednek. A magyar és a szerb vezetők szájából az utóbbi időben nem győztük hallgatni, hogy csökkent az elkövetett atrocitások száma, és ezt a szlogent azután átvette az EBESZ képviselője és a magyarországi tisztviselők is, holott a valóság egészen más. A belügyi szervek és a politikusok is verekedésnek minősitik az eseteket, pedig egy összecsapásban a két fél óhajtja a verekedést, készülnek rá, nem éri váratlanul őket a támadás, egyenlő számban vesznek részt benne, akár egyforma ,,segédeszközöket” is használnak. Itt nem ez történik, hanem a magyar anyjukat szidalmazzák, azért támadnak, mert meghallották, hogy magyarul beszélgettek, és már többször előfordult az is, hogy egy párt, egy fiút és egy lányt támad meg egy több tagú horda.

A forgatókönyv utána általában úgy zajlik, hogy a magyar fiatalokat vizsgálati fogságba helyezik, elítélik őket azért, mert ,,verekedtek”, és néhány vezető a ,,nagy” magyar pártból kijelenti, hogy megérdemelték, ki kell vizsgálni az esetet, ahelyett hogy követelnék az azonnali szabadon bocsájtásukat. Ezeknek a funkcionáriusoknak a szájából hallottuk már azt is, hogy a magyar fiatalokat a szerb biróságon minél szigorúbban itéljék el (lásd: Kasza József még a temerini fiúk eseténél), a hatvannégy vármegyéseket tiltsák be Szerbiában, és a szerbek persze ezeket a kéréseket buzgón teljesítik is, drasztikusan büntetést róttak ki a temerini fiatalokra is, úgy hogy az megbotránkozást váltott ki az egész Kárpát-medencében. 

Illene már átírni ezt a bizonyos forgatókönyvet!

Vecseri Gyula