A legősibb ősünk
Egy nemzetközi kutatócsoport a világ legnagyobb adatbázisának a felhasználásával rekonstruálta a méhlepényesek közös ősét.
Munkájuk során mind genetikai, mind fizikai tulajdonságokat figyelembe vettek. A feladat nem volt egyszerű, hiszen rendkívül változatos csoportról van szó, melyben a rágcsálóktól a bálnákon keresztül egészen az emberig terjed a spektrum.
A Science legújabb számában megjelenő tanulmányban a kutatók kifejtik, hogy az eddig általánosan elfogadott elképzelésekkel szemben a méhlepényes emlősök mégsem fejlődtek ki a földtörténeti középidőben, és még nem alakultak ki a máig futó evolúciós vonalaik. Ez csak 65 millió évvel ezelőtt következett be, miután a kréta-végi tömeges kihalás eltüntette a színről a dinoszauruszokat és az összes létező fajnak körülbelül a 70 százalékát. Az első rágcsáló- és főemlősfajok tehát nem éltek együtt a dinoszauruszokkal, hanem egy kisméretű, szökellve ugráló rovarevő közös ősből alakultak ki, nem sokkal a dinoszauruszok kipusztulása után.
Több mint 5100 ma is élő méhlepényes emlőst ismerünk, amelyek elképesztő változatosságot mutatnak, jelentősen változó testméretekkel, mozgási képességgel vagy akár agymérettel. Ezt látva különösen érdekes megtudni, hogy mikor és hogyan kezdődött kifejlődni ez az evolúciós ág, és aztán hogyan vált ennyire változatossá. Az emlősök ősmaradványanyaga jelentősen gazdagodott az elmúlt évtizedekben felfedezett, jó megtartású leletek révén, és nehezen lenne elképzelhető egy evolúciós törzsfa felállítása azoknak a direkt bizonyítékoknak a felhasználása nélkül, amelyeket ezek a maradványok biztosítanak.
Az új eredmények szerint a méhlepényes emlősök gyorsan jelentek meg a kréta-végi kihalás után: közös ősük mintegy 200-400 ezer évvel a kihalási esemény után jelent meg. Ez a vizsgálat körülbelül 36 millió évvel későbbi időpontot jelez, mint amikor tisztán genetikai adatokkal dolgoztak a kutatók..
A méhlepényesek feltételezhető közös ősének az anatómiájához feltérképezték annak a három fajnak a tulajdonságait, amelyet a morfológiai/genetikai kombinált módszer a törzsfa bázisához helyezett, és ezeket a tulajdonságokat összehasonlították a méhlepényesek legközelebbi rokonainál megfigyelhető jellegekkel. Ez a módszer lehetővé tette annak meghatározását, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek először csak a közös ősnél jelentek meg, és melyek azok, amelyek változatlanok maradtak hosszabb távon, már a távolabbi ősök óta. Emellett még egyéb érdekes eredmények is születtek a projekt során. Kiderült például, hogy az Afrotheriának nevezett méhlepényes ág (amelynek tagjai Afrikában élnek jelenleg, mint például az elefántok, vagy a földimalacok), nem is Afrikában alakultak ki, hanem az amerikai kontinenseken. Ebből aztán értelemszerűen adódik az egyik következő kutatási projekt témája: hogyan jutottak el végül az Afrotheriák mégis Afrikába
(origo.hu – Gye)
