Lajkó Félix: „Falusi emberek tanítottak meg zenélni” (interjúrészlet)
Lajkó Félixről, egyéni tulajdonságairól és zenei projektumairól megoszlanak a vélemények. Egyesek lelkesednek érte, mások számára pedig a zenéje, amely gyakran több stílus egyvelegét képezi és gyakori rögtönzésekből áll, nem annyira élvezhető.
A topolyai születésű Lajkó tehetségét azonban senki sem vonja kétségbe.
A most következő interjú(részlet) mintegy fél éve készült. Ezt tárjuk olvasóink elé.
Hogy alakult ki a zenei nyelv, amiben élsz, hamar megvolt?
Nem. Citerázgattam falusi szinten, anyámon keresztül kerültem kapcsolatba profi citerásokkal. Hozták magukkal azokat a zenéket, amiket hallgattak, ilyen-olyan lemezekről. Agyonlemezeztem magam gyerekkoromban.
Milyen zenék voltak ezek főleg? Népzene?
Nem csak. Akadt ott rock és diszkó is, de azért elsősorban klasszikus és népzene. Nyilván főleg a hangszerekből kifolyólag, ami citera meg hegedű volt.
Megvolt az elején mindkettő?
Nem, a citera jött előbb. Eredetileg zongorázni akartam már óvodáskoromban, de nem engedték, a középiskolában aztán két évig zongoráztam. Előtte harmadikos elemista koromban kértem egy citerát.
A hegedűre a hallott zenék alapján kívántál rá?
A magyar népzene főleg hegedűn alapul, meg aztán a komolyzenében is használatos. Később anyám beszélt rá, hogy legyen hegedű, meg nekem is tetszett.
Milyen mestereid voltak?
Falusi zenetanár volt az első hegedűtanárom, a citerán meg egy Kőműves Kálmán nevű öreg bácsi, akihez egy nyáron át jártam. A földjein dolgozott nyugdíjas postásként, este hazajött, megfürdött és tartott nekem citeraórát. Ott persze főleg a nóták mentek, magyarnóták, azokat jól megtanultam.
Ekkor felötlött már valami saját zene iránti vágy?
Nem, ott az volt az öröm, hogy az ember egyáltalán el tud játszani valamit, amit már hallott. Utána tanítottak mások is, addig úgy ment, hogy egy újjal játszottam, vagy azzal a szárral, amit a citerához használnak. Borsi Feri kezdett komolyabban tanítani, például több ujjal játszani. Versenyekre is jártam, amiket általában megnyertem. Ezek főleg népzenei rendezvények voltak.
Hogy lett ebből aztán zenész karrier? Volt egy pont, amikor eldőlt, vagy sorban alakultak az események?
Nem volt kérdés soha, hogy mit kéne csinálni, ehhez értettem. Lehettem volna tanár is. Nem voltam rossz tanuló az elemi iskolában, bár borzasztóan utáltam oda járni. Aztán zenei középiskolába mentem és úgy gondoltam vége ennek a huzavonának, lehet tovább játszani és el lehet kezdeni muzsikálni normálisan. Aztán kiderült, ez nem így van, mennek tovább a tornaórák, a matek, meg a többi, így iskolakerülő lettem.
Visszatérve a jelenlegi pályádhoz, melyik érdekesebb, szólóban, vagy másokkal játszani?
Valószínűleg szólózni. Az áll igazán közel hozzám, de gondolom a közönségnek nem lehet állandóan szólót játszani. Meg igazából kicsit fárasztó is, fizikailag és agyilag is jobban igénybe veszi az embert. Viszont abban megkötöttség nélkül tudok improvizálni. Zenekarral, vagy duóban már nóták vannak, nem mintha azokból hiányoznának az improvizációk, de témák vannak és bekért szólamok.
Figyeled a zenei mozgásokat, újdonságokat?
Olyan nagy újdonságok azért nem történnek. Csak a hangszereket nézve a barokkban hetente találtak ki újakat, most meg azt a hangszert találják ki, ami már megvolt, csak elektronikusan. Most úgy látszik ezeknek a népi hangszereknek van reneszánsza. Láttam az interneten pár új dolgot, amik közelebb állnak a népi hangszerekhez, mint a klasszikus nyugati kultúrához.
Milyen kultúrát szeretsz egyébként magadhoz venni?
Könyveket olvasok, zenéket hallgatok, régi fekete lemezeket is. A Youtube-on is nézegetek mindenfélét.
Hagyod, hogy ezek közül valami hasson rád, és belefolyjon a muzsikádba?
Az a természet inkább. Nem vagyok egy magamba forduló típus, de úgy látszik, inkább a versek, meg a felhőnézés áll hozzám közel, más nem nagyon tud megérinteni.
Nem is jársz szórakozni sem?
Az egész életem egy szórakozás végül is, külön nem kell eljárjak. Az utazás is ilyen, egész életemben úton vagyok, minek menjek még külön valahová?
Milyen amikor visszajön a közönség energiája?
Azért csinálja az ember. Nem a pénz az első, legalábbis nálam nem.
Nem is munkaként fogod fel?
Volt, amikor annak fogtam fel, és nagyon rosszul éreztem magam. Azután úgy döntöttem, akkor nem fogom fel munkának.
Elengeded magad?
Nem, otthon szépen gyakorlok minden nap, felkészülök a koncertekre. Elmegyek, zenélek, megtapsolnak, meghajlok, ennyi. Föl van építve, ez egy régi kultúra. De ha valaki ezt szereti, akkor annak ez nem munka, úgyhogy én nem dolgozok.
Rácz Mihály (langologitarok.blog.hu)
