Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!
A mai nap folyamán egy olvasónk, aki álnév alatt írta meg véleményét, az egyik magyar állami alapítású és támogatású szabadkai középiskolával kapcsolatban fejtette ki kritikus véleményét. Az állításoknak utánajártam magam is. Több végzős diák megerősítette a leírtak tartalmát. Természetesen, ha lesz, akkor az ellenvéleményeket vagy az esetleges cáfolatokat is közölni fogjuk portálunkon. Mindenesetre, elég érdekes információk ezek erről a neves intézményről. Habár, lehet, hogy egyesek megvonják a vállukat, azonban szinte biztos vagyok abban, hogy másokat érzékenyen és kényesen érint a téma. Olvasónk levelét az alábbiakban közöljük:
T. T.
Délvidék legismertebb írójának a szülővárosában komoly problémák vannak. Szabadkán a középiskolák politikai alapon szét vannak osztva a szerbiai pártok közt és mindegyik élén az igazgató csak egy politikai bábú, úgymond az alku része. A Délvidék kulcsának számító város egyik gimnáziumában a diákokat, ha úgy tetszik, havi rendszerességgel megadóztatják, és ez nem vicc! Minden hónapban 300 dinárt kell fizetnie egy hallgatónak a folyékony szappanra, felmosószerre és papírkéztőrlőre. Legalábbis az igazgató váltig állítja, hogy csak erre megy el ez a sok pénz, és bizony ha a diák nem fizeti ki időben a sarcot, akkor már az érintett hallgató osztályfőnöke amolyan defterdárként jön is behajtani a saját osztályán a pénzt.
Önök hallottak-e még ilyen felháborító és visszatetsző dologról? Azok az emberek, akik egy államilag elismert intézetben a magyar diákokért, a leendőbeli délvidéki magyar értelmiségért kellene, hogy dolgozzanak (tisztelet a kivételnek, mert bizony igazságtalanság lenne mindenkit kollektíven egy kalap alá venni) ahelyett még megnehezítik a többségében amúgy is nehéz anyagi körülmények közt élő délvidéki magyar gyerekek életét.
Az a fő, hogy az igazgató a saját hallgatóit kisiskolásoknak tartja, sőt tovább megyek óvodásoknak, ugyanis kötelező a szobapapucs, illetve a benti lábbeli használata. Igen, a kedves olvasó nem olvasott semmit se félre, amivel további anyagiakba verik a magyar diákok családjait. Ezt azzal az „észérvvel” magyarázta az igazgató, hogy ezzel is óvják az iskola tisztaságát. Itt csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy végig csempe van lerakva az intézmény területén, amit mindenféle gond nélkül (négy takarító mellett, akiknek még van idejük arra is, hogy leellenőrizzék azt, hogy mindenki lecserélte-e benti lábbelire a kinti lábbeliét, simán van idő) tisztán lehet tartani. Ezért egy hallgatónak minimum három lábbelije kell, hogy legyen: egy kintre az utcára, egy bentre az intézmény területére és plusz még egy a testnevelés órákra. Ennek tudatában, ha egy nyugat-európai vagy egy skandináv ország állampolgárai lennénk, és persze a megfelelő anyagi háttér is meg lenne hozzá, akkor mondhatnánk azt, hogy nagyon helyes és dicséretes dolog ez, sőt követendő példa. Csakhogy most jön a lényeg, amíg ő a diákokra rákényszeríti, megköveteli a kötelező lábbeli cserét addig az oktatóknak és neki se jutna eszébe egy váltás cipőt magával hoznia.
Hát, kérem szépen micsoda dolog ez? Hol itt az egyenlő bánásmód, ami mint szerbiai állampolgárt mindenkit megillett, attól függetlenül, hogy az illető hallgatója vagy éppen oktatója e az adott intézménynek. Szépen ki van ez az egész találva. A minden tannév elején való íratkozás pedig még egy külön történet. Hiába tiltja az állam az iskolák számára, hogy a felvett hallgatóiktól pénzt kérjenek a beiratkozás fejében, ezt minden diákjuktól okosan ,,donáció” (ami persze önkéntes alapon kellene, hogy működjön) címszó alatt megkövetelik. Sajnos, jelen pillanatban itt tart a délvidéki magyar oktatás egy bizonyos élőlény bizonyos testrésze alatt van.
Optimusz
Kapcsolódó írások:
Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!
Válasz az „Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!” című cikkben közreadott levélre
20 ezer dinár az 20 ezer dinár, avagy egyeseknek fáj az igazság?
