László Gyula a szabadkai VKT-én: A városközpont minden építészeti értéke a történelmi Magyarország idején jött létre!
Felfüggesztették Szabadka központjának részletes „rendezési” kerettervét. Egyelőre nem kínozzák tovább a várost.
A szabadkai városi képviselő-testület rendkívüli ülésén egyetlen napirendi pont szerepelt: a szűkebb belvárosra vonatkozó szabályozási keretterv kidolgozásának felüggesztése.
Az ülést a koalíciós partnerek: a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Demokrata Párt (DP) közötti heves vita előzte meg, amely a városhatalmi szövetség felbontásával fenyegetett.
Miután a vitába a Szerb Haladó Párt (SZHP) is bekapcsolódott, amely – ha politikai érdekből is – szintén a város további rombolásának leállítását követelte, a Demokata Párt beadta derekát, visszavonta a „rendezési” tervre vonatkozó javaslatát.
Az ülés végkimenetele tehát nem volt kérdéses, viszont élhangzott pár érdekes felszólalás.
Példaul Gojko Radić, az SZHP tanácsnoka kemény szavakkal illette a DP városi szervezetét, de ugyszintén a VMSZ-t is, amelynek – mint mondta – nem lehett hinni, hiszen az előző városrendezési tervekért és az azokkal járó következményekért ez a párt felelős.
Ezúttal is László Gyula, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) tanácsnoka bizonyult legkonkrétabbnak. Maglai Jenő (VMSZ) felvezetője után László Gyula volt az első felszólaló.
Mint mondta, erre az ülésre legalább tíz evvel ezelőtt kellett volna sort keríteni. Szavai szerint ahhoz nem szükséges építész szakembernek lenni, hogy megállapítsuk: minden értékes, zömében szecessziós épület Szabadkán és főleg annak központjában a történelmi Magyarország idején jött létre. A Jugoszláv Királyság alatt csak a Szokol-otthon épült ki. A kommunizmus ideje alatt Szabadkán (is) az építészetben domináns szerep jutott az alumíniumnak, az üvegnek, a vasnak, de legalább békén hagyták a központot.
Az elmúlt két évtizedben viszont valóságos építészeti-kulturális genocídium zajlott le Szabadkán, emelte ki az MRM tanácsnoka, majd hozzáfűzte: a mögöttünk levő húsz esztendő építészeti stílusának neve korrupció volt.
Sorra kezdték el rombolni a legszebb épületeket, kedzve a Népszínháztól a mai Glória és Galléria szállók helyén és környékén levő házakig. Most pedig a szecessziós létesítmények további bontását akarták véghez vinni. Felmerül a logikus kérdés, vajon valaki szándékosan szeretné megszüntetni a város magyar jellegét – hangsúlyozta László Gyula, miközben a többi tanácsnok lapított. Senkinek sem volt ellenérve.
Az ülés végén határozat született a városközpont „rendezési” kerettervének felfüggesztéséről és a terv koncepciójának újbóli kidolgozásáról. A városi képviselő-testület 60:1 arányban fogadta el a határozatot. Kiderült, hogy az az egy tanácsnok is tévedésből nyomott meg rossz gombot.
A meggyötört Szabadka tehát egyelőre megúszta a további trancsírozást.
F. L.
