Új bakteriális létforma a Vosztok-tóból
Orosz kutatók előzetes eredményeik alapján úgy vélik, új típusú bakteriális életformára bukkantak egy eltemetett antarktiszi tó alatt.
A szakemberek a Vosztok-tóból felhozott mintákat tanulmányozták. Ez az Antarktisz legnagyobb jég alatti (szubglaciális) tava. Tavaly a csapat majdnem 4 kilométernyi jégen fúrt át, hogy elérje a tó felszínét és mintákat szerezzen.
A Vosztokról úgy hiszik, több millió éve el van vágva a külvilágtól. Mindez felvetette annak lehetőségét, hogy az ilyen elszigetelt víztömegek a tudomány számára új mikrobiális létformákat hordozhatnak. „Miután a szennyezés minden lehetséges elemét kizártuk, olyan DNS-t találtunk, mely nem egyezett egyetlen ismert típussal sem a globális adatbázisokban” – mondja Szergej Bulat, a szentpétervári Nukleáris Fizikai Intézet genetikai laboratóriumának szakembere. „Ezt az életformát osztályozatlannak és azonosítatlannak nevezzük.”
Bulat hozzátette, különösen nagy figyelmet fordítottak a baktériumok ama formájára, melynek DNS-e kevesebb, mint 86 százalékban hasonlít a korábban ismert formákhoz: „A 90 százalékos szint alatti érték rendszerint azt jelenti, hogy az organizmus ismeretlen.”
A baktériumokat a fúrófejre fagyott vízből nyerték ki. A szakember hozzátette, még több mintát várnak a tóból a felfedezés megerősítésére. Ugyanis az ősi tó szennyezetlenségét biztosító technika miatt a tiszta vízmintákat – melyeket nem szennyezett be a fúrásnál alkalmazott folyadék – csak később kapják meg elemzésre.
Az újonnan felfedezett mikroorganizmus filogenetikai fájának – mely mutatja egy faj evolúciós kapcsolatát más fajokkal – felépítésére tett kísérletek azt mutatták, hogy az antarktiszi baktérium nem illeszkedik a mikroorganizmusok rendszertanának egyik fő kategóriájába sem.
A fúrási projekt megtervezése és kivitelezése évekbe tellett. A tó a kelet-antarktiszi jégtakaró szívében helyezkedik el, a bolygó egyik legbarátságtalanabb környezete alatt. Ezen a helyen mérték a Földön a legalacsonyabb hőmérsékleti értéket, mínusz 89 Celsius fokot, 1983. július 21-én.
A Vosztok-állomást az oroszok állították fel 1956-ban, szeizmikus vizsgálataik hamarosan azt mutatták, hogy folyékony terület rejlik a jég alatt, de csak a 90-es években jutottak el oda, hogy brit kutatók radarvizsgálatokkal meg tudták határozni a szubglaciális képződmény teljes kiterjedését. A 15 ezer négyzetkilométeres és több mint 800 méter mély Vosztok-tó méreteiben hasonlít a szibériai Bajkálhoz és az észak-amerikai Ontarióhoz.
Egy amerikai csapat nemrégiben a Whillans-tóba hatolt be. Ők is azt jelentették, hogy mikrobiális életre bukkantak a víztömegben. A Whillansről viszont sokan úgy hiszik, kevésbé elszigetelt, mint a Vosztok.
Egy brit expedíció pedig 3 kilométeres mélységben szerette volna megfúrni az Ellsworth-tavat. A kutatást azonban tavaly karácsonykor leállították, mivel nem tudták a főfuratot egyesíteni egy párhuzamossal a fúróvíz visszanyerésére.
(BBC – Gye)
