Mikor lehet veszélyes a véraláfutás?

Bár szinte mindennaposnak mondhatók és egyáltalán nem tűnnek veszélyesnek a bőr alatti bevérzések, mégsem árt figyelni rájuk.

Minden életkorban – de különösen idősödve – meglehetősen gyakori, hogy látszólag a bőrön, valójában azonban a bőr alatti szövetekben ún. véraláfutások keletkeznek, elsősorban valamilyen sérülés hatására. Addig nincs is különösebb aggodalomra ok, amíg ezek valamilyen ütés, esés nyomán alakulnak ki valamely testtájon. Ilyen esetekben ugyanis természetes, hogy az épen maradt felhám alatt a hajszálerek megrepednek. A vér a környező szövetekből nem kifelé, hanem befelé szivárog. Ezt sötétvörös, majd kékesfekete elszíneződés jelzi. A mechanikus sérülés utáni napokban a folt színe folyamatosan változik mindaddig, míg a vérömleny teljesen fel nem szívódik. A folyamat általában 10-14 napig tart, ezt követően áll vissza a bőr természetes színe.

A korral is járhat

A véraláfutások legártatlanabb, könnyen rendezhető oka gyakran az, hogy a szükségesnél kevesebb C- vagy K-vitamin jut a szervezetünkbe. Köztudott ugyanis, hogy mindkét vitamin jó hatással van a hajszálerek falára, azaz erősítik, a sérülésekkel szemben ellenállóbbá teszik őket. Gyakori kóroki tényező lehet az idősödés is. Előrehaladott életkorban a zsírpárnák „elvesztésével”, a bőr vékonyabbá válásával, szövetállományának fokozatos leépülésével, a hajszálerek falának gyengülésével nő az apróbb mechanikai sérülések nyomán kialakuló bevérzések esélye. A hajszálerek sérülékenysége összefüggésbe hozható a hormonháztartás változásával, így az ösztrogénhormon termelésének csökkenésével, illetve megszűnésével is. Nem véletlen, hogy például a menopauza idején kék, lila foltocskák jelennek meg a nők különféle testtájain anélkül, hogy bármilyen sérülés érte volna az adott bőrfelszínt.
Ugyancsak hozzájárulhat a véraláfutások, vérömlenyek gyakorivá válásához az, hogy ötvenéves kor felett a csontvelő működése is megváltozik. Ez, a vérlemezkék (trombociták) képződésében aktív szerepet betöltő szövet az élet harmadik harmadában már kevesebb és kevésbé tevékeny vérlemezkét termel, ami károsítja az érfalakat, rugalmatlanná, törékennyé teszi őket.

Valamilyen kór is előidézheti

A vérképzési/alvadási zavarra utaló apró bevérzéseket valamilyen gyógyszer (pl. szteroidtartamú vagy szalicilt tartalmazó készítmény tartós szedése) is kiváltja, ám komoly kockázatai lehetnek a különböző gyulladások és például a májbetegségek, vagy a HIV-fertőzés okozta bőrvérzéseknek.
A vérerek sérülékennyé válása következtében ugyanis a trombociták szétesnek, ami véralvadék-képződéshez vezet(het). A bőrbevérzésekre kiemelt figyelmet kell fordítani akkor, amikor a bőrfelületet bizonyíthatóan nem érte semmiféle agresszív külső hatás (ütés, nyomás), illetve a testszerte apró, piros, tűszúráshoz hasonló pöttyök, foltok (bevérzések) jelennek meg.
A véraláfutások okait akkor is ki kell deríttetni (labor-, belgyógyászati, hematológiai vizsgálatokkal), ha azok a legkisebb külső behatásra (pl. a bőr megnyomásakor) is megjelennek, mert sokszor a korral járó betegségek (mint pl. a 2-es típusú cukorbaj) is a hajszálereket károsítják.
Bár még akiket érint, azok sem mindig tudják: az ízületeket érintő bevérzések és a velük gyakran együtt járó ödémásodás is a vérképzési zavarok jelei lehetnek.

A látszat csalhat!

Általában semmilyen jelentőséget nem tulajdonítunk a legtöbbször a lábunk bőrén megjelenő piciny piros pontoknak, amelyek azonban valamilyen apró sérülés hatására terjedelmes foltokká alakulnak. Pedig az ilyen tünetekkel is érdemes minél előbb orvoshoz fordulni. Felmerülhet ugyanis a trombocitopénia (alacsony vérlemezke-termelődés, a normálisnál alacsonyabb trombocitamennyiség) gyanúja. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot megértsük, nem árt tudni: a vér egy mikroliterjében általában 150 000–350 000 vérlemezke van. Amennyiben a vérlemezkeszám 20-30 ezer/mikroliter alá süllyed, igen kis sérülés hatására is vérzés jelentkezhet. Rendszerint azonban a 10 ezer/mikroliteres vérlemezkeszám alatt áll fenn a sérülés nélküli, spontán módon is kialakuló vérzés nagyobb kockázata. Minél alacsonyabbra csökken tehát a vérlemezkék száma, annál nagyobb a (be)vérzés súlyosbodásának, a „szerzett” hemofiliának, a vérzékenységnek a kockázata. Ez érintheti az emésztőszerveket (pl. a bélrendszert), de akár az agyat is.

Érdemes elébe menni

Indokolt tehát – különösen időskorban – orvoshoz fordulni, ha időről időre valahol véraláfutást tapasztalunk magunkon, illetve gyakran vérzik a fogínyünk, esetleg véres székletet vagy vizeletet ürítünk.
Amennyiben időben kiderül, mi áll a tünet(ek) hátterében, megfelelő terápiával megelőzhető a vérlemezkeszám további csökkenése és az ezzel járó vérképzési zavar súlyosbodása, ami akár életveszélyessé váló állapothoz, vagyis elvérzéshez is vezethet.

(otvenentul.hu – Gye)