Több mint mozi: Meztelen szerb valóság (3.) – A vér és méz földjén
Kevés jó hollywoodi filmet láttam az életemben, de gondolom, ezzel sokan így vannak. A filmművészet egyébként is mindenütt folyamatosan hanyatlik. A hetvenes-nyolcvanas években (az előző évtizedekről nem is beszélve) a filmkészítők legnagyobb hangsúlyt az alkotások mondanivalójára és/vagy hangulatára helyeztek. Ugyanakkor nagyon sok múlott a színészi alakításokon. Azóta előtérbe került a látvány, az effektusok, a gyorsan fogyasztható, felszínésen szórakoztató(?) filmek hosszú sora. Az (ál)művészfilmek jelentős része pedig gyakran erőltetett és meglehetősen emészthetetlen. Az európai és az ázsiai filmek között ugyan olykor akad egy-egy emlékezetesebb alkotás, de ez édeskevés. A hollywoodi blődliipar viszont teljes gőzzel üzemel és sikeresen teljesíti tömeghülyítő szerepet. Mindig meglepő, szenzációszámba menő jelenség, ha egy porcelánfogú hollywoodi sztár olyasvalamit produkál, ami eltér a kliséktől.
Angelina Jolie In the Land of Blood and Honey (A vér és a méz földjén) filmjéről elmondható, hogy nem szokványos, nem sablonos. Művészi értéke nyilván nem súrolja az égboltot, de maga a témaválasztás és annak feldolgozása kétségkívül figyelmet érdemel. Angelina Jolie első rendezői filmjének története a balkáni háború egyik legvéresebb hélyszínén – Boszniában játszódik. A rendezőnő alaposan utánanézhetett a történelmi tényeknek, ugyanis a film sokkoló realitással ábrázolja a szerbek kegyetlenségeit.
Az 1992 és 1995 között dúló boszniai háborúban a szerb agresszor összes hátborzongató brutalitása között a nemi erőszak kimagasló helyen állt. Három év alatt a szerbek több mint 20 ezer bosnyák nőt erőszakoltak meg. Az említett film ehhez a tragikus témához kötődik.
A történet középpontjában egy bosnyák nő, Ajla és egy szerb katona, Danijel áll. Miután a szerb hadsereg „dicső fiai” az egyik boszniai településen sorra becstelenítenek meg minden nőt, akire rátalálnak, ugyanezt akarják művelni Ajlával is. Egyikük, a már említett Danijel ebben megakadályozza őket, ám a nőnek cserébe az ő „rendelkezésére kell állnia”, vagyis „csak” egy szerbnek lesz a szexuális rabszolgája.
Az egyébként szinte mindvégig nyomasztó légkörű, hiteles sztoriba azért belecsúszott egy kis tipikus hollywoodi ostoboság. Elvégre Angelina Jolie (aki ezzel a filmmel alighanem felülmúlta szellemi kapacitását) mégsem egy agytröszt. A bosnyák nő végül úgymond beleszeret az őt megmentő, majd kihasználó szerbbe. Ami ugyebár a valós életben igencsak elképzelhetetlen.
Akárhogy is, a film alaposan felkorbácsolta a kedélyeket.
Az ismertebb szerb politikusok egy része azt állította, hogy nem látta a filmet, s ezért nem is nyilatkozik róla, de olyanok is akadtak, akik kimondták: meg sem néznek egy olyan alkotást, amely rossz fényben tünteti fel a szerbeket.
Egyes szerb színészek is állást foglaltak. Például Bata Živojinović aggastyán, aki az elmúlt évtizedekben az ún. partizán filmekben „halomra gyilkolta a gonosz németeket”, kreténnek nevezte Angelina Joliet. Živojinović amúgy a Szerbiai Szocialista Párt tisztségviselője.
Az igazsággal szembenézni képtelen szerb társadalom, jelentős része nem szívesen áll a szóban forgó filmmel felállított véres tükör elé.
F. L.
