Válasz az „Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!” című cikkben közreadott levélre

Varga Bálint vagyok, az említett gimnázium sporttagozatának végzős diákja. Negyedikes létemre már igencsak otthon mozgok az iskola ügyes-bajos dolgaiban, az említett problémákkal is foglalkoztam már, és volt szerencsém személyesen az igazgatónőtől kapni választ, számlákkal, bizonylatokkal alátámasztva. Ebből, és tapasztalataimból eredően meggyőződésem, hogy viszonylag objektív véleményt képviselhetek, ami – attól tartok – az ellenvélemény kategóriába tartozik.

Először is megjegyezném, hogy a levelet elolvasva egyértelmű, hogy a Panaszoló enyhén szólva túlzásokba esik, már csak a cím is figyelemre méltó. De vegyük a puszta tényeket. A vádak: a 300 dináros havi „adó”, a „szobapapucs”, azaz a benti cipő kötelezettsége, valamint a „donáció”. Előrebocsájtanám, hogy mindhárom vitatémának generációkkal visszanyúló múltja van, ezek már afféle közhelyek az iskolában.

Kezdeném a „szobapapuccsal”, mivel azt hiszem ennek van a legkevesebb köze az anyagiakhoz. Ha nem tévedek, egy pár papucs párszáz dinárért megvásárolható. Ez kb. akkora összeg, amennyit egy diák naponta elkölt uzsonnára. Ami pedig a tornacipőt illeti, abból sem előírtan kötelező a sokezer dináros edzőcipőt választani, sőt, bármilyen cipő megengedett, ami alkalmas a mozgásra. Hozzátenném még, hogy a cipőcsere csak saras-esős időben van főként ellenőrizve. Ezentúl igazán nem értem, miért olyan nehéz kicserélni azt a lábbelit, és ezzel fenntartani a tisztaságot a folyosókon és a termekben. A tanárokat illetően pedig néhányan igenis cserélik a cipőjüket, akik viszont nem, azok ugyanolyan felelőtlenül járnak el, mint a diákok zöme. Mindazonáltal az érv, hogy azért nem cserélünk, mert a tanárok sem, nem magyaráz, és nem old meg semmit. Még egy fontos tényező, amit a Panaszoló kifelejtett: a termekben nem csempe fedi a padlót, hanem fa parketta, ami tudvalevően sokkal könnyebben kopik, mint a csempe. Óriási összegek mennek el a parketták lakkozására, és azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy intenzívebb koptatás és piszkolás mellett gyakrabban kell újralakkozni is a felületeket. Itt lépnek az anyagiak komolyabban témában.

Feltenném a kérdést a Panaszolónak: járt-e már más középiskolákban? Tisztában van-e azzal, hogy máshol nemhogy szappan, de még toalettpapír sincs az illemhelyeken? Hogy a WC-k milyen állapotban vannak, hogy az asztalokon és a folyosókon hány éves rágógumimaradványok és por áll? Azt a szintű ellátottságot és tisztaságot, amit a mi iskolánkban élvezünk, Vajdaságban talán egyetlen másik intézményben sem találhatjuk meg. A számlákat látva bebizonyosodott, hogy komoly – de reális – összegek folynak el ezekre az alapvető cikkekre (amik nem utolsó sorban pontosan azért olyan szükségesek, hogy sárosabb időben a nem lecserélt, kinti lábbelivel összekoszolt folyosókat is tisztán tartsák). Az állami támogatás – amit a Panaszoló emleget – nyilvánvalóan nem fedi az összes költséget. Ezért van szükség a diákok hozzájárulására, ami habár valóban nem csekély összeg, de bizonyosan egyetlen érintett család számára sem olyan szinten megterhelő, hogy a diák azt ne tudná kifizetni a saját környezetének minősége érdekében. Továbbá tekintélyes összegeket költünk a fénymásológép fenntartására és működtetésére, ami a tananyaghoz mindenféleképp nélkülözhetetlen. Az igazság az, hogy még minden támogatással együtt sincs megfelelő keret az iskolai költségek térítéséhez – ezt az említett számlák alapján állítom. Mint ahogy a legtöbbünknek, természetesen az iskolának is vannak anyagi gondjai. Azt hiszem tőlünk, diákoktól az a legkevesebb, hogy kifizetjük az évi 3000 dinárt és az íratkozást.

Nem szeretnék senkit abban a hitben ringatni, hogy a mi iskolánk egy mennyei hely, és semmi hibája nincs (például a sporttagozat nevét minden torzítás nélkül meg lehetne változtatni  az „általános gimnázium sportolóknak”, sőt, az „általános gimnázium sportos beállítottságú diákoknak” titulusra). A politikai hatalmak befolyását sem cáfolom, azonban nem értem ez pontosan hol érinti a témát – és, habár én sem vagyok híve, jelen pillanatban ez semmiféle hátrányt nem jelent. Mindazonáltal lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem, hogy a mi gimnáziumunkban példátlanul színvonalasak az oktatási körülmények, és nálunk folyik a Vajdaság egyik leginkább diákközpontú oktatása.

Végsősoron megjegyezném, hogy még ha a Panaszoló által felvetett problémáknak van is valóságalapja, attól tartok azzal, hogy ezeket – elnézést kérek a Szerkesztőktől – leközli egy hírportálnak, semmit sem old meg. Ha valóban változtatni szeretne, ajánlom a petíció lehetőségét – ha tényleg olyan komoly problémákról van szó, biztos vagyok benne, hogy sikerrel fog járni. Utolsó szó jogán még annyit üzennék a Panaszolónak, hogy felettébb méltóságteljes és bátor cselekedet volna, ha nem hallgatná el személyazonosságát, és felelősségteljesen kiállna a véleményéért.

Varga Bálint

Kapcsolódó írás: 

Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!

Válasz az „Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!” című cikkben közreadott levélre

20 ezer dinár az 20 ezer dinár, avagy egyeseknek fáj az igazság?