20 ezer dinár az 20 ezer dinár, avagy egyeseknek fáj az igazság?

Először is, az említett problémák nem vádak, hanem tények, melyekkel igenis foglalkozni kell és nem a szőnyeg alá söpörni azokat. Kérdezném Öntől és a kedves olvasóktól is, hogy az mennyire normális dolog, hogy egy államilag elismert intézmény, melyet nem csak a szerb állam támogat anyagilag, hanem a magyar állam is, rászorul a diákok havi 300 dinárjára?

Az, hogy pár ember naponta több száz dinárt elkölt uzsonnára korán sem jelenti azt, hogy mindenki ilyen ,,nagy lábakon” él. Én a saját tapasztalatomból kiindulva és a környezetem anyagi helyzetét is ismerve kijelenthetem, hogy sokan napi 100 dinárt költenek uzsonnára. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy valakiknek nehéz lábbelit cserélniük, hanem arról, hogy egy államilag támogatott intézménynek, főleg ha egyszerre két állam is támogatja, nincs semmilyen erkölcsi joga ahhoz, hogy a saját diákjaitól pénzt hajtson be! Hozzátenném még, hogy legjobb tudomásom szerint a Magyar Nemzeti Tanácsnál is a kiemelt oktatási intézmények közt foglal helyett a zentai Bólyai Gimnázium mellett! Az pedig szerintem a leggyengébb érvnek számít, hogy már az idősebb hallgatók is fizettek havi 300 dinárt. Ez körülbelül egy olyan állítás, hogy akik egy diktatúrába születtek bele, azok ne akarjanak változtatni azon, mert már a korábbi generációk is ebben a rendszerben nőttek fel és fogadják el annak minden szabályát. Az, hogy a tanárok nagy többsége nem cserél lábbelit az kész tény és nem egy érv a cipőcsere ellen, csupán egy észrevétel. Mivel a termek nagysága úgy van előlátva, hogy 24 diáknál több nem igen fér el sehol se, ezért nincs is nagyon mozgás tér a termeken belül széthordani sehová se a piszkot. Sajnos, ki kell, hogy ábrándítsam, mert a parketta az idő múlásával mindig kopni fog. Különben is 3-5 évente ajánlott lakkozni.

Természetesen jártam más középiskolákban is és azt hiszem, sőt gondolom, hogy egy oktatási intézményt nem az illemhelyek és az asztalok állapota alapján kell megítélni. Mivel még igen fiatal az intézmény, ezért nem csoda, hogy nem uralkodnak olyan állapotok itt, mint egy 50-100 éves épületben. A takarítónők minden nap felmosnak (ami rendjén is van), de ne akarjuk félrevezetni a kedves olvasókat azzal a hivatkozással, hogy az időjárás befolyásolja az anyagiakat. Szerintem kedves Varga Bálint se ismeri minden egyes diák családjának az anyagi helyzetét, mint ahogyan én se.

Ezért végtelenül nagy felelőtlenségnek tartom azt a kijelentést, hogy ez egyetlen egy hallgató családjának se megterhelő anyagilag. Főleg, ha figyelembe vesszük az évről-évre növekvő munkanélküliek számát, melyek hatványozottabban sújtják a délvidéki magyar családokat a többségi nemzet családjaival ellentétben, amivel azt hiszem mindenki tisztában van. Ha egy hallgató állami intézménybe jár, akkor joggal várhatja el, hogy ne kelljen anyagilag hozzájárulnia az intézmény fenntartásához, mert ez nem egy magánintézmény. Azt hiszem tőlem az a legkevesebb, hogy felhívom erre a valós problémára az olvasók figyelmét, hogy négy év alatt 12 ezer dinárt fog a gyereke kifizetni, ha nem lesz gyökeres változás ezen a területen és akkor még nem beszéltem a négyszer 2000 dináros iratkozásról, ami összesen 20 ezer dinárt tesz ki. Ebből már nyaralni is lehetne.

Nem fedem fel a nevemet, mert itt korán sem személyekről, hanem egy közösség problémáról van szó, amit felelősségteljes hozzá állás nélkül nem lehet megoldani.

Optimusz

Kapcsolódó írások:

Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!

Válasz az „Olvasónk jegyzete: Kosztolányi forog a sírjában!” című cikkben közreadott levélre

20 ezer dinár az 20 ezer dinár, avagy egyeseknek fáj az igazság?