Sorsdöntő napok, történelmi „ziccer”, utolsó esély a délvidéki magyarok számára!!!

A délvidéki magyarság soha sem állt közelebb a széleskörű, nemzeti alapú területi autonómiához, amely gyökeresen magváltoztatná (javítaná) nemzettársaink életszínvonalát, szabadság- és biztonságérzetét, kilátásait, távlatait. Eközben a velünk elő más népek, nemzetiségek is természetesen jól járnának.    

Gyakorlatilag minden feltétel adott egy ilyen történelmi fordulathoz. Lássuk miről van szó.

A jelek szerint a szerb kormány – a nemzetközi közösség közvetítésével – megállapodott a túlnyomó részt szerblakta Észak-Koszovó katalán típusú területi autonómiájáról. Ők ezt a szerb községek autonóm közösségének nevezik. A lényeg ugyanaz. A mintegy 100 ezer észak-koszovói szerb legszélesebb hatáskörökhöz jut, amelyekhez a végrehajtó hatalom is hozzátartozik. A Koszovó egyéb részein élő szerbek pedig alighanem személyi elvű önrendelkezésre számíthatnak majd.

Ebből kiindulva a 250 ezer délvidéki magyar ugyanezt követelheti magának: a többségében magyarlakta városokban, községekben, tehát az észak-bácskai körzetben területi, a szórványban élő magyarság számára pedig perszonális autonómiát.

A szerbek ellenérve persze az lenne, hogy az itteni magyarok „minden jogot élveznek”, ami az észak-koszovói szerbekről nem mondható el. De nehogy már a többségi nemzet állapítsa meg, hogyan érzi magát az ország legnagyobb nemzeti kisebbsége! Egyébként is elvileg mindegy (illetve mindegy kellene, hogy legyen) mit mond ez esetben a szerb fél, hiszen a végkimenetel úgyis a délvidéki magyar politikumtól, az anyaországtól és a nemzetközi közösségtől függ.                        

Hala Istennek, Délvidéken létezik egy magyar párt, amely teljes mértékben konkretizálta mindazt, ami előnyös, sőt életbevágóan fontos lenne az itteni magyarság számára (és ugyanakkor cseppet sem lenne hátrányos a szerbség számára). Továbbá semmivel sem lenne több mint az, amit a koszovói szerbek kapnak.

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) még december 23-án reagált, tehát mindjárt az ún. Koszovó Platform meghozatala után, amely mostmár nagy valószínűség szerint gyakorlati formát ölt és magában foglalja majd a koszovói szerbek autonómiáját pl. az oktatás, az egészségügy, a bíróságok, a belügy, a sport, a kultúra, a tájékoztatás, a természetvédelem, a terület- és településfejlesztés, az erdőgazdálkodás, a bányászat, az energiaipar, a telekommunikáció, a kereskedelem és a gazdaságpolitika terén.

Az MRM Szerbia vezetőihez és a komplett médiához intézett nyílt levelében egyebek között a következő olvasható:

„Az MRM elképzelése a Magyar Autonóm Körzet megteremtése, amely Ada, Csóka, Kishegyes, Magyarkanizsa, Óbecse, Szabadka, Topolya, Törökkanizsa, Törökbecse, Temerin és Zenta községeket és a magyarok által többségében lakott településeket ölelné fel.

Az MRM a hatáskör-telepítési rendszert az állami és tartományi szervek által jelenleg gyakorolt, de regionális szinten hatékonyabban ellátható hatáskörök decentralizálásával, továbbá a helyi önkormányzatok jogkörébe tartozó egyes feladatok ellátásának regionális szintre való emelésével tartja megvalósíthatónak.

A regionális önkormányzat feladatkörébe tartozik:

– a régió területfejlesztési koncepciójának és operatív programjainak a kidolgozása, a településfejlesztési tervek összehangolása,

– a regionális jelentőségű infrastruktúra koordinált fejlesztése,

– a terület gazdaságának és mezőgazdaságának összehangolt fejlesztése,

– a hivatalos használatban lévő nyelvek egyenrangú használatának biztosítása,

– az erdő-, a víz-, energia- és hulladékgazdálkodás, továbbá a környezetvédelem egyes feladatai,

– a régió egészségügyi, oktatási és művelődési intézményrendszerének a teljes jogkörű működtetése és részleges pénzelése,

– a regionális önkormányzat által alapított intézmények fenntartása,

– egyéb, az állam, a tartomány, illetve a régió területén működő önkormányzatok által a regionális önkormányzat hatáskörébe utalt kérdések.

A nemzetiségi alapon szerveződött területi autonómiák régiói Európa zászlóshajói, húzóerők pénzügyi-gazdasági értelemben. Az államnak pedig gazdasági fellendülésre és fejlődésre van szüksége. Fel kell tehát ismerni a területi önrendelkezés megkerülhetetlenségét, amely nem csak a magyarság számára, hanem minden, az érintett területen élő nemzetiség számára csak pozitívumokkal járna”.

Amikor az írás elején azt állítottam, hogy gyakorlatilag minden feltétel adott a délvidéki magyarság területi autonómiájának megszerzéséhez – azon kívül, hogy a koszovói szerbek teljes önrendelkezéshez jutnak (amely minden kétséget kizáróan az itteni magyarságnak is járna) – a következőre gondoltam:

– végre akadt egy délvidéki magyar párt (MRM), amely precízen megfogalmazta a követelményeket és azokat a legszélesebb nyilvánosság elé MERTE tárni;

– van egy dúsgazdag, befolyásos, az egész szerb politikummal csaknem két évtizede szoros kapcsolatokat ápoló délvidéki magyar párt, amelynek csupán annyit kellene tennie, hogy teljes mértékben támogassa az MRM konceptumát;

– az anyaoarszági (állítólag) nemzeti kormány olyan pozícióban van, hogy Szerbia uniós támogatását minden további nélkül a délvidéki magyarság területi autonómiájához kötheti. Vagyis ultimátumot szabhat Szerbiának.

Az egész tehát ilyen egyszerű.

Ha mégis kimarad a délvidéki magyarság legnagyobb történelmi „ziccere”, amelynek kihasználása mindannyiunk sorsát jobbra fordítaná, tudni fogjuk kik a felelősek és kiket nyaldossák majd az örökkévalóságig a pokol lángjai.

F. L.