Beismerték: a délvidéki magyar média pártbefolyás alatt áll, tombol a cenzúra és az öncenzúra
Véletlenül „elcsíptem” egy TV műsort, amelyben négy délvidéki (vagy ahogyan ők mondják: vajdasági) magyar médium szerkesztői, igazgatói csevegtek. Ketten nyomtatott, ketten pedig elektronikus médiumnál formálják a közvéleményt.
Az egész csak azért érdekes, mert talán először fordult elő, hogy nyíltan, habozás nélkül kimondták, amit egyébként a homokban játszó gyerekek is tudnak: a délvidéki magyar média a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai (és nyilván egyéb) érdekeit szolgálja. Pontosabban: elhangzott, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a magyar médiumok alapítója, de miután az VMSZ-es többségű, egyértelmű, hogy ez a párt diktálja a szerkesztéspolitikát. A műsorban több ilyen utalás volt. Azelőtt ezt a tényt tagadták vagy egyszerűen nem beszéltek róla.
Valaki talán azt mondhatná, hogy ez pozitív változásként könyvelhető el, hiszen legalább beismerték, kibökték mi az ábra. Ez így igáz, de számomra megdöbbentő volt, hogy az arcokon nem láttam a szégyen, vagy legalább a feszélyezettség, kényelmetlenség legkisebb jelét sem. Úgy beszéltek az egészről, mintha ez egy normális jelenség lenne. Egyikük bevallotta: előfordult, hogy közvetlen politikai megrendelésre cselekedtek (felülről valaki odaszólt).
Az egyik nézői kérdés az itteni magyar médiumok létjogosultságát firtatta, ugyanis a néző szerint ezeket nagyon kevesen követik. Az egyik stúdióvendég erre azt válaszolta, hogy ezeknek a sajtószerveknek bizonyára megvan a helyük és a szerepük, csak meg kell találni a kapcsolatot (?).
A cenzúrán kívül az itteni médiumokban az öncenzúra is működik – szintén hallhattuk a műsorban. Arra is voltak utalások, hogy a tájékoztatás túlzottan tényszerű, hiányzik a szerzők véleménye. (Hogy a fenébe ne hiányozna, ha az újságírók öncenzúrázzák magukat?).
A műsor vége felé persze következett a szokásos siránkozás, hogy nincs elég pénz (holott az MNT-alapítású médiumok ugyebár az anyaországtól és a szerb államtól is kapnak zsetont). Az egyik stúdióvendégtől megtudtuk, hogy náluk az újságírók csak 25-28 ezer dinárt keresnek. (Csak? Sok olyan polgárt ismerek, aki fél karját adná egy ilyen fizetésért). Továbbá az is elhangzott, hogy még több újságírót kellene alkalmazni ezeknél a médiumoknál. (Még többet???!!!).
Ezek után a DélHír Portál minimális létszámú, idealista szerkesztőségét nem kis büszkeség töltheti el. Nálunk nincs sem cenzúra, sem öncenzúra, sem erőltetett és mesterkélt politikai korrektség. Újságírók és olvasók egyaránt kifejthetik véleményüket és nézeteiket bármilyen jelenségről és bármelyik személyről.
Bátran, szorongás és kertelés nélkül.
F. L.
