Monty Python Repülő Cirkusza Szabadkán – Főszerepben: József, az érdekvédő
Aki szereti a végsőkig abszurd mókát, akár jól is érezhetné magát Szabadkán. Az egyetlen kis gond, hogy az itt játszódó lökött sorozatnak nem nézői, hanem mindannyian közvetlen szereplői vagyunk. Persze, legtöbben csak epizódszerephez jutottunk, sőt akadnak közöttünk kaszkadőrök is, akiket halálos mutatványra kényszerít az élet.
Kasza József viszont ebben a sorozatban kétségkívül az egyik főszerepet játssza.
Életrajzát nagyjából mindenki ismeri, de azért megérdemli, hogy pár mondatot szenteljünk neki.
A Jugoszláv Kommunista Szövetségben (JKSZ) eltöltött boldog ifjú évek után, a többpártrendszer bekövetkeztével Józsink a Reformista Pártot (RP) szúrta ki magának, de ott csak egy évet töltött. Utána belépett a történelmi Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségébe (VMDK), majd a sokunk számára oly kedves és kizárólag patyolattiszta módszerekkel élő Vajdasági Magyar Szövetségbe (VMSZ), ahol teljes mértékben kibontakoztatta politikai ambícióit.
A kilencvenes évek közepén a VMSZ elnökévé választották, ahol a karrierje sikeresen és látványosan terebélyesedett. Vele együtt. Az úgynevezett szerbiai demokratikus rendszerváltást követően nemcsak parlamenti képviselő, hanem kormányalelnök is lett belőle. Áldásos tevékenységéből az itteni magyarságnak haszna származott. Hogy milyen haszna? Mivel kissé szenilis vagyok, így hirtelen semmi konkrét nem jut eszembe, de egyesek azt mondják, Jocó király rendesen villogott. És én hiszek nekik.
Aztán az a szajha sors úgy hozta, hogy az egyik csúnya választási bukta után, amikor kiderült, hogy a hálátlan magyarok nem díjazták eléggé Jojóék önzetlen erőfeszítéseit, hősünknek fel kellett tápászkodnia a karosszékéből. Sőt, az övéi 2010-ben képesek voltak kirúgni őt a VMSZ-ből, csak azért mert összeszűrte bő levét a Demokrata Párttal.
Mi szabadkaiak azonban sohasem felejtjük el mindazt, amit (csakis) értünk tett a kilencvenes években. Azt még én sem felejtem el, bármennyire is gyenge a memóriám. Több mint egy évtizedig tartó polgármestersége alatt Szabadkából igazi multikulturális várost varázsolt. Egyes tintanyalók szerint 1989-ben Szabadkán csak 11 ezer szerb élt, de a balkáni háborúk idején Joci megmutatta mekkora a magyar szív: nem ficánkolt, amikor elkezdtek özönleni a menekültek. Mire kimondtuk, hogy kasza, a szerb lakosság száma máris 34-35 ezerre duzzadt. Azóta is tökéletes harmóniában és megértésben élnek velünk.
Hősünk érzelemdús világát még egy romantikus épizód tette gazdagabbá, ugyanis 2007 és 2011 júniusa között az Agrobank szabadkai fiókjának igazgatója volt, sőt a bank javaslatára az Azohem műtrágyagyár és a Nitrogénművek igazgatóbizottságának elnöke lett.
A fikarcnyi humorérzékkel sem rendelkező sors azonban úgy hozta, hogy 2012. november 20-án a rendőrség előállította és kihallgatta Jocát. A gyanú szerint a bank fiókvezetőjeként társaival törvénysértő módon három hitelt helyezett ki és öt bankgaranciát nyújtott túlzottan kedvező feltételek mellett – megfelelő biztosítékok nélkül -, s ily módon 13 millió eurós haszonhoz juttatta az említett műtrágyagyárak tulajdonosát. Na, és ha úgy volt? Az is csak Jóska korlátlan önzetlenségéről tanúskodna.
Szegényt csaknem három hónapig tartották előzetesben. Még szerencse, hogy egy áldott jó emberrel és nagystílű gazdasági szakemberrel zárták össze.
Végül kiengedték, hogy szabadlábon védekezhessen, azzal, hogy a tárgyalásig nem hagyhatja el Szabadkát. Ha azt gondolták, hogy ezzel kiszúrtak vele, súlyosan mellétrafáltak.
A Subotičke novine nagy hagyományú (és egy ideje demokrata párti) hetilap rendkívül bölcs igazgatóbizottsága úgy döntött, hogy javít a lap imázsán és Jóságost nevezte ki igazgatónak. Ő pedig ezt nagyvonalúan elvállalta: mint mondta, csakis azért, hogy növelje az újság példányszámát. Pogány nyelvek állítják róla, hogy szerény szellemi képességekkel rendelkezik, hogy dunsztja sincs az újságíráshoz, meg lényegében semmihez, hogy romokba dönti a lapot, mint elvtársai a színházat. Rosszmájú csőcselék.
Megmutatta ő, milyen csodákra képes. Szerintem ő maga a… ki sem merem mondani. Egyszerűen nem érdemeltük meg őt.
F. L.
