A húsvétvasárnapról
Húsvét mozgó ünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg, így húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet (húsvéti ünnepkör).
Húsvétvasárnap virradón Jézus feltámadására, a halál felett aratott győzelmére emlékezünk. A nagyszombat éjjeli szertartások már a feltámadás örömhírét hívatottak hirdetni. Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés népi ájtatossága volt szokás. Ugyancsak ekkor vagy húsvét vasárnap reggelén mentek megkerülni a határt (határjárás, határkerülés). E naphoz kapcsolódhatott a zöldág-járás és a kakaslövés is.
E napon vett magához húst a az addig böjtölő ember – innen ered a hús-vét elnevezés.
Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.
Húsvétvasárnap akárcsak minden ünnepen munkatilalom volt. A seprési tilalmat pl. azzal magyarázták, hogy elsepernék a locsolókat a háztól. Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni.
A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.
(Gye)
