Míg mások meghaltak – ők telefonon beszélgettek
A telefonvonal még 2000-ben, Stjepan Mesič köztársasági elnökségének a kezdete idején is élt.
Franjo Tudjman horvát és Slobodan Milošević szerb államfő a délszláv háború idején közvetlen telefonkapcsolatban állt egymással – jelentette ki Stjepan Mesič, Horvátország Tudjman halála után hivatalba lépett elnöke a Jugoszlávia széthullásáról írt könyvének moszkvai bemutatóján a Večernji List horvát napilap pénteki kiadása szerint.
Mesič, aki 2000 és 2010 között két ciklusban is köztársaság elnök volt, Jugoszlávia felbomlása idején, 1991-ben, a horvát parlament delegáltjaként a volt jugoszláv szövetségi állam kollektív elnökségének (utolsó) soros elnöki tisztét töltötte be. A politikus Jugoszlávia széthullásáról írt könyve Horvátországban már három kiadást ért meg.
A horvát lap beszámolója szerint Mesič Miloševićet nevezte a fő bűnösnek a szövetségi Jugoszlávia szétesésének okairól és az azt követő háborúról szólva. Ugyanakkor kijelentette, hogy a kilencvenes években egymás ellen háborúzó felek vezetői – Milošević és Tudjman – között 1991-ben forródrótos kapcsolatot létesítettek, és ez a telefonvonal még 2000-ben, Mesič köztársasági elnökségének a kezdete idején is élt. „Fel akartam hívni Miloševićet, de nem volt meg hozzá a kódom” – mondta el Mesič, hozzátéve: „Így van ez a háborúban. Akik tervezik, azok együttműködnek, akik meg az egészről semmit sem tudnak, azok az életüket adják.”
Mesič szerint a délszláv háború elkerülhetetlen volt, habár talán mégis ki lehetett volna azt kerülni: ő egy átmeneti, ötéves, konföderatív időszakot javasolt, ezt azonban nem fogadták el. A politikus szerint a délszláv háború célja területszerzés volt, az összetűzés nem etnikai vagy vallási okok miatt robbant ki.
Szerinte a horvátországi szerbek egy része azért támogatta Miloševićet, mert elhitték, hogy megteremti Nagy-Szerbiát. „Átverték őket, de logikus, hogy azon az oldalon álltak” – mondta, megjegyezve, hogy vajon a vajdasági horvátok kinek az oldalán álltak volna, ha horvát tankok indulnak meg Belgrád ellen? Majd megállapította: a közösség nem lehet bűnös, mert nem ezek az emberek döntöttek a politikáról, hanem a politikusok.
„Az újkori európai történelemben minden háború ilyen volt, az agressziót pedig a más államok területén élő nemzeti kisebbség védelmében folytatott harcként mutatták be” – mondta Mesič. Így Milošević a Nagy-Szerbia-politikát a horvátországi és boszniai szerbek védelmével igazolta, Tudjman pedig úgy vélte, hogy meg kell védenie a horvát nép érdekeit Bosznia-Hercegovinában – fejtette ki. A harcok és több százezer halott után a határok mégsem változtak egy milliméternyit sem, kell-e hát ennél jobb bizonyíték arra, hogy nem éri meg háborúzni? – tette fel a kérdést.
A Večernji List cikke szerint a moszkvai gazdasági kamarában csütörtökön tartott könyvbemutatón orosz állami intézmények és tudományos körök képviselő mellett több orosz nagyvállalat vezetője is részt vett. Mesič művét méltatva moszkvai szakértők Jugoszlávia széthullását a Szovjetunió felbomlásával szorosan összefüggő történelmi eseményként értékelték, párhuzamot vonva a bosznia-hercegovinai helyzet és a kaukázusi problémák között, Koszovót pedig a karabahi válsághoz hasonlították – írta a lap.
(hirado.hu nyomán Gye)
