Az ELTE egyetemi tanára a délvidéki magyarírtásról: ,,Amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten”
A Jövőképp Fiatalok Magyarországért Egyesület szervezésében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen zajlott le a Tettesek vagy Áldozatok? – Úton a Don-kanyarhoz című történelmi eseményeket feszegető rendezvény 2013. március 21-én. Az előadás a magyar hadsereg második világháborúban az orosz területeken való tevékenységének kettősségével kívánt foglalkozni.
A rendezvényről és az ott elhangzott, a délvidéki magyarságot érintő kijelentésekről ezidáig egyetlen délvidéki magyar média sem számolt be.
A rendezvény nagy érdeklődést váltott ki és a Műszaki Egyetem terme zsúfolásig megtelt hallgatókkal. A vitapartnerek Krausz Tamás, Oroszország-szakértő, egyetemi tanár, volt MSZP-s politikus és Tőkéczki László, történész, egyetemi docens vitája leginkább felfogásbeli különbségekről szólt.
A vita apropója a baloldali médiában széles nyilvánosságot kapott nemrégiben megjelent könyv is, amelyet Krausz Tamás és Varga Éva Mária írtak A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban címmel. A kötet szerint a keleti hadszíntérre vonult honvédség katonái közönséges gyilkosok voltak, akiknek ártatlan asszonyok, öregek és gyerekek tízezreinek halála szárad a lelkén – vádaskodott a könyv kapcsán a balliberális sajtó.
A rendezvényen Krausz Tamás az ELTE BTK egyetemi tanára ismételten, önmagát meg nem hazudtoló módon, a szovjet megszállók által elhurcolt emberek számával kapcsolatban kijelentette, hogy: „Rossz hírt kell mondjak, négyszázezer alatt volt a kihurcolt összes ember a Szovjetunióba.” Ezzel szemben az 1989 óta folytatott kutatások szerint legalább 1944/1945-ben mintegy 700.000 magyar embert hurcoltak el embertelen kényszermunkára a Szovjetunióba.
Szintén ezen a beszélgetésen hangzott el továbbá, hogy „ha a szovjet katonák követtek el bűncselekményeket, a szovjet törvényesség ezt mindig bűncselekménynek tekintette”. A második magyar hadsereg szovjet területeken lefolytatott tevékenységéhez kapcsolódóan kijelentette, hogy „a Vörös Hadsereg nem gyújtott fel falvak tömegeit, elevenen nem égette el a parasztembereket, sem a gyerekeket, sem a nőket és nem pusztított el ilyen tömegméretekben, mint ahogy azt a magyar honvédség tette”.
A politikailag elfogulatlannak sem nevezhető Krausz Tamás korábban az MSZP Baloldali Tömörülés Platformjának elnöke volt. A vitabeszélgetésen elhangzott mondatai miatt azonban Stummer János, a Magyar Tavasz Mozgalom elnöke feljelentette Krauszt a kommunizmus bűneinek tagadása miatt. Mint közleményében a mozgalmi elnök fogalmaz, Krausz a nyilvános vitán a kommunista rendszer bűneit jelentéktelen színben tüntette fel.
Krausz szélsőséges álláspontját és a kommunizmus áldozatai iránti cinikus közönyét jól mutatja, hogy az 1944-es, több tízezer áldozatot követelő délvidéki magyarirtást elintézte azzal egy mondattal: ,,Amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten”.
Egy egészséges társadalomban egy olyan embert, aki a nemzettestvérei tízezreinek lemészárlását egy ószövetségi fogat-fogért érvrendszer mentén bírál el, annak a kijelentése másnapján nem szabadna a magyar egyetemeken tanítania – hangzott el a Szent Korona Rádió egy, az esetet taglaló vitaműsorában. Képzeljék csak el, hogy a belgrádi egyetem professzorai azt fejtegetnék, hogy jogosak voltak a Hideg Napok néven elhíresült Razzia statáriális kivégzései, hiszen mit kellett nekünk partizánkodni és fegyveresen ellenállni – ecsetelték az említett műsor vendégei.
A Krausz Tamás elleni feljelentést az a büntetőtörvénykönyvi kiegészítés teszi lehetővé, amelyet 2010. május 17-én fogadtak el és amely kimondja, hogy a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntettnek minősül ma Magyarországon.
(jövőkép/MHO/SZKR/alfahír beszámolói nyomán H. Á.)
