Az ülőidegzsábáról avagy isiászról
Jaj, az isiász! – tapogattuk gyerekkorunkban nevetve a derekunkat, azt mímelve, hogy öregek vagyunk. Ma már tudjuk, hogy az isiász nem feltétlenül az időskorúak betegsége – inkább az ülő emberé. Érdekesség, hogy az isiász a reumatológia, az ortopédia és a neurológia határterületét alkotja.
A betegség az emberi szervezet leghosszabb idegéről, a nervus isiadicus nevű ülőidegről kapta a nevét. Az isiász – amelyet ischialgiának vagy ülőidegzsábának is neveznek – tulajdonképpen nem önálló kórkép, inkább a gerinc deréki szakaszából eredő fájdalmas tünetek együttese, amelyeknek több oka is lehet.
Isiászos fájdalom
A fájdalmat az ülőideg összenyomódása okozza. Ezért leggyakrabban a csigolyatestek között elhelyezkedő porckorongok sérve tehető felelőssé. A porckorongok többek között a gerinc rugalmasságáért felelősek. Ám amióta az ember két lábra állt, sokkal nagyobb terhelés nehezedik rájuk. Nem csoda, hogy a porckorong külső rostos rétege bizonyos mozdulatokra, erőbehatásokra akár el is szakadhat: így kitüremkedik a belsejében elhelyezkedő kocsonyás anyag, összenyomva az ideget, ami be is gyulladhat.
A háttérben a porckorongsérven túl ágyéki gerinccsatorna-szűkület, gyulladás vagy keringési rendellenesség is állhat. Elvétve súlyos baleset okozza az isiászt, nagyon ritkán pedig rosszindulatú daganat tehető felelőssé érte.
Az isiászra jellemző fájdalmat rendszerint a hát vagy a derék szokatlan megterhelése, egy ügyetlen mozdulat, helytelenül végzett cipelés váltja ki. A fájdalom igen sokszínű lehet: enyhe rossz érzés, vagy akár kínzással is felérő gyötrelem; belénk hasíthat hirtelen, vagy érkezhet lassan, tompán, egyre fokozódva. A fájdalom nem az egyetlen tünet: előfordulhat zsibbadás, érzéskiesés, tűszúrás-érzés, a láb ügyetlenebbé válása, esetleg izombénulás, súlyos esetben pedig akár vizelet- vagy széklet-visszatartási képtelenség is.
Diagnózis és terápia
A vizsgáló orvos sok esetben már a beteg tartásából következtet az isiászra: a gerinc ugyanis „megpróbál elhajolni” a fájdalom elől, és úgynevezett antalgiás – egy kissé elcsavarodott – tartást vesz fel. A vizsgálat során a legfontosabb a tumor lehetőségének kizárása. Ezért érdemes röntgen-, bizonyos esetekben laborvizsgálatot, illetve amennyiben szükséges, MRI- vagy CT-vizsgálatot végeztetni. Természetesen az alapos fizikális vizsgálat sem maradhat el: ekkor az orvos a reflexek és az izmok működését, valamint az érzékelést ellenőrzi speciális műfogások segítségével. A daganatos megbetegedéstől való elkülönítés céljából fontos feltenni a páciensnek két kérdést: pihenésre csökken-e a fájdalma? A hasprés (köhögés, tüsszentés, székelés) fokozza-e a fájdalmat? Porckorongsérv eredetű Isiász esetén mindkét kérdésre igen a válasz.
Porckorongsérv esetén a beteg legfontosabb teendője a gerinc kímélete, a sok pihenés, ami többnyire csökkenti a fájdalmat. Tanácsos kemény fekhelyen feküdni, és minél kevesebbet ülni – akkor is megfelelő háttámasz mellett. Fekvés közben alkalmazzunk úgynevezett isiászborogatást, azaz tekerjük be a lábat állott vizes lepedővel.
A gyógyszeres terápia állhat fájdalomcsillapítókból, szteroid- és nem szteroidtartalmú gyulladáscsökkentőkből, izomlazítókból, isiászinfúzióból. Homeopatikumok is jól alkalmazhatók. Segíthet az infralézer-kezelés is: nagyon jó gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, izomlazító és keringésjavító hatása van. Súlyosabb esetben műtétre van szükség: szerencsére mára már sokat finomodtak az eljárások.
Megelőzés
Természetesen az isiász ellen is a megelőzés a leghatékonyabb védekezés. Sajnos a mozgásszegény életmód és különösen a rengeteg ülés igencsak hajlamosít rá. Nem mindegy, milyen cipőt viselünk, milyen matracon alszunk, milyen mozgást végzünk, és természetesen az sem, hogyan táplálkozunk. Mint mindent, a stressz az isiász kialakulását is negatívan befolyásolja: görcsösebb izmokat eredményez, amelyek húzzák a lágyabb porckorongokat.
(egeszsegtukor.hu nyomán)
