Tovább üzemel Érdekvédő József boszorkánykonyhája, avagy rövid az út a konyhától a (mű)trágyáig!

A Népkör Étterem kellékei a Nitrogénművek kantinjába kerültek, Jóska pedig egy újság élére; Na de hogyan? Mint azt bizonyára mindenki tudja, Kasza József, aki tartalmas és színes élete során ötször változtatta meg politikai nézeteit és hovatartozását, némrég szabadult az előzetesből.

Kasza 2007 és 2011 júniusa között az Agrobank szabadkai fiókjának igazgatója volt, sőt a bank javaslatára a Nitrogénművek és az Azohem műtrágyagyárak igazgatóbizottságának elnöke lett. A rendőrség 2012. november 20-án előállította Kaszát. Csaknem három hónapot töltött vizsgálati fogságban. A gyanú szerint az Agrobank fiókvezetőjeként társaival törvénysértő módon három hitelt helyezett ki és öt bankgaranciát nyújtott feltűnően kedvező feltételek mellett – megfelelő biztosítékok nélkül -, és ily módon összesen 13 millió eurós haszonhoz juttatta Peđa Mališanovićot, az említett gyárak tulajdonosát (és önmagát?).

Noha rendkívül súlyos korrupcióval vádolják, Jóska immár szabadlábon védekezhet, mert az ügyészség szerint hősünk többé nem befolyásolhatja a tanúkat, ugyanis állítólag mindenkit, aki számít, kihallgattak. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) egykori elnöke és Szabadka volt polgármestere azonban az ellene folytatott bírósági eljárás végéig nem hagyhatja el Szabadkát. Mindez vonatkozik Józsi csókos pajtására, Mališanovićra is, aki szintén előzetesben csücsült, de őt is egy időre kiengedték levegőzni.

Nemrég életveszélyes röhögőgörcsben fetrenghettünk miután napvilágot látott a hír, hogy a szabadkai Subotičke novine demokrata párti hetilap igazgatóbizottságának élére a testes érdekvédőnket, Kaszát nevezték ki. Bevallom, jómagam is azt hittem, az egész csak a groteszk sors egy újabb bolondos tréfája. De nem.

Nem hivatalos, ám megbízható forrásból (fél Szabadka) kiszivárgott, hogy a Subotičke novine árnyéktulajdonosa nem más, mint a fent említett Peđa Mališanović, aki közbenjárt pajtija, Józsi érdekében, és lehetővé tette számára, hogy a bírósági tárgyalásig hasznosan (?) töltse idejét. Vagyis játékot ajándékozott neki a Subotičke novine formájában.

Az igazi barátság persze nem egyirányú utca.

József sitten eltöltött hónapjai alatt tönkrement a tulajdonában levő szabadkai Népkör Étterem (amelynek nincs köze az azonos nevű művelődési központhoz). Az étterem alkalmazottai az utcára kerültek, a konyhai felszerelés pedig Jóska nyakán maradt. Valamit csak kellett tenni a konyhagépekkel, sütő- és főzőlapokkal, mosogatógépekkel, elszívókkal, hűtőszekrényekkel, lábasokkal és egyéb gasztronómiai kellékekkel.

Egyik napról a másikra Peđa trágyagyárainak kantinjaiban kötöttek ki. Ez volt Józsi nagyvonalú gesztusa, igazi revansa.

Ebben talán még nem is lenne semmi rossz, ha a méregüzemek (Nitrogénművek, Azohem) hosszú éveken keresztül alig fizetett melósai ingyen étkezhetnének Peđa és Jocó kantinjában. A munkások azonban – értesüléseim szerint – 137 dinárt fizetnek egy adag ételért, amelyet a szakács nénik immár a Népkör Étteremből származó konyhafelszerelés segítségével kotyvasztanak. Sőt, a trágyakeverők számára árut szállító sofőröknek ugyanezért a kajáért (egy porcióért) több mint 300 dinárt kell legombolniuk. Ezért a pénzért Szabadka jó néhány éttermében a vendég kiadós lakomában részesülhet. Ne feledjük azonban, hogy Peđa és József boszorkánykonyhája Szabadka egyik kuriózuma, amelyre a legcsóróbbaknak sem kell sajnálniuk azt a kis zsetont. És az sem mellékes, hogy a két jó barát még rengeteget lesz kénytelen ügyvédekre költeni. Ezért: aki csat teheti, étkezzen kantinjukban és vásároljon Subotičke novine-t! Hogy nézne ki, ha Szabadka két védjegye éveket töltene rács mögött? Belegondolni is rossz.

F. L.