Elhunyt özv.Horthy Istvánné, született gr. Edelsheim Gyulai Ilona

Életének 95. évében elhunyt vitéz nagybányai Horthy István özvegye. Ilona asszony 56 évet élt Portugáliában, két éve költözött fiához Dél-Angliába.

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona 1918. január 14-én született Budapesten, gyermekkorát és fiatal kora nagy részét azonban a mai Felvidéken (Felsőelefánton) töltötte, hiszen Trianon a családi birtokot is elszakította Nagy-Magyarországtól.  A grófnő édesapja Edelsheim – Gyulai Lipót gróf, édesanyja Pejácsecsich Gabriella grófnő volt.

Álomtalálkozó

Ilona, a szépséges, fiatal grófnő az Operabálon találkozott első alkalommal vitéz nagybányai Horthy Istvánnal a kormányzó fiával. A szerelem útjára kelt, és néhány rövid hónap után a 36 éves, jóképű gépészmérnök megkérte a grófnő kezét.

1940. április 27-én volt az esküvőjük Budapesten a Szilágyi Dezső téri református templomban.

A romantikus esküvő – pilótákkal

„Amikor kiléptünk a templomból, a lépcső két oldalán fiatal pilóták álltak sorfalat, propellerekből formált ívet tartva fölénk. Gyönyörű napsugaras idő volt, a hosszú kocsisor végig hajtott a Duna parton, föl a királyi várba. Még mindig előttem van az a csodálatos látvány: a Duna szépséges hídjaival, a világ legszebb parlamentjének épülete a túlsó parton, s a Duna fölött legalább száz fehér galamb röpködött.” ( Edelsheim- Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség c. könyvéből a részlet)

Horthy István ekkor már a MÁVAG vezérigazgatójaként 1940 nyarán õ vezette azt a gépet, amellyel nászútjukat tette Észak-Afrikában és a Közel-Keleten az ifjú pár.

Visszatérésük után, akarva-akaratlan történelmi szereplővé és a korszak egyik leghitelesebb tanújává vált Horthy Istvánné. A királyi várban való lét, a társadalmi szerepvállalás, fogadások, a kormányzóné- Purgly Magdolna- által szervezett szociális gyűjtések, szervezésekben való részvétel és később az önálló munkái és feladatai által is közszeretetnek örvendett a szépséges Ili grófnő.

István, a kilencedik

Rövidesen új örömteli kihívásnak kellett megfelelnie, hiszen 1941. január 17-én nagy öröm köszönt a Horthy- családra: fia születik a házaspárnak, ifj Horthy Istvánka. Elsőszülött fiúként a család kétszáz esztendős hagyományai szerint az István nevet kapta. A nagybányai-Horthy-nemzetségben ő volt a kilencedik István. A családalapító néhai, első Horthy István 1635-ben szerzett nemesi címet, amelyet Kolozs vármegyében 1657-ben hirdettek ki.

Ilona asszony férjét 1942. február 19-én kormányzó helyettessé választják, így az ara feladatai és kötelességei is tovább nőnek. Protokoll, reprezentáció és a számtalan, ezzel a „kis kormányzó felesége” ranggal járó sok- sok munka és kötelezettség. Ugyanakkor férje sem tétlenkedik: az országban a „kiskormányzó” igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Politikai munkája mellett gazdasági és társadalmi szervezetekben is vezető szerepet.

Különös hobbi

Horthy Istvánt Kormányzó helyettessé választása óta sok támadás érte szélsőjobboldali és baloldali körökből, hogy közjogi méltósága mögé bújva ki akar bújni a tényleges katonai szolgálat alól. A választ 1942. május 1-jén adta meg, mikor is tartalékos főhadnagyként bevonult a legendás szolnoki repülőkhöz, mint vadászpilóta. A szolnoki 1. vadászosztály tisztjeként indult ki 1942. július 1-jén a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra, ahová Debrecen, Kolomea, Kijev, Konotop, Sztarij-Oszkol útvonalon július 2-án érkeznek meg.

Ilona asszony 1942 tavaszán önkéntes ápolónői képzésen vesz részt az egyik pesti hadikórházban. Személye és nőiessége, a korabeli európai, haladó és egyenrangú nő példaképévé is vált Magyarország-szerte. Nem mellesleg férje lelkesítésére és kíváncsiságának, technikai érdeklődésének köszönhetően nőként  vitorlázó repülőgép – vizsgát is szerez.

Az utolsó üzenet

Augusztus 15- én érkezik meg a frontra-Kijevbe-, ahol néhány napot együtt tölthetett férjével, személyesen mondhatja el Horthy Miklós kormányzó üzenetét és hallgathatja meg férje álláspontját a háborúból való „kiugrás” előkészítésének terveiről.

„…világosan látta, (Horthy István szerk.) nem tud már itthon az ország helyzetén változtatni, ezért úgy döntött, hogy hazatérte után a legrövidebb időn belül kirepül Angliába vagy az Egyesült Államokba- ahol szükség volna valakire, aki a tényekről hivatalosan is tudná tájékoztatni a szövetségeseket-, és megpróbálna ott valamit tenni hazája érdekében…” ( részlet Edelsheim- Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség c. könyvéből.

Ezt követően 1942. augusztus 20-án Horthy István hősi halált hal.

„A felderítők felszállása után Horthy István egy nagy bal kört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan 300 méteren, végrehajtott túl szűk fordulóban a gépe megbillent, dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette” (részlet Zetényi Csukás Ferenc: Az utolsó bevetés – Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy hősi halála c. könyvéből)

Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor. A gyászszertartás után koporsóját Kenderesre szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba.

A lánylevente-mozgalom fővédnöke

Özv. Horthy Istvánné férje halála után társadalmi szerepe mindinkább előtérbe kerül, a kormányzóné – majd röviddel ezután-a kormányzó nagy segítségére van és komoly részt kap a napi feladatvállalásokban is. A leánylevente –mozgalom fővédnökeként végzi el a műtősnői iskolát és a Jurányi úti korházban és a Sziklakórházban enyhíti a sebesültek szenvedéseit.

Ilona asszonyban apósa feltétlen megbízik és bevonja a Magyarországért végzett politikai döntésekbe és közvetítői munkákba is.

1944. október 15- én a proklamáció után a nyilas hatalom átvételekor a Horthy-családot az ausztriai Weilheim mellett, Waldbichlben találjuk, ahová a németek elhurcolták őket.

„ A Weilheim közelében fekvő Schloss Hirschbergbe vittek bennünket. Ezt álcázás okából most „Waldbichl”-nek nevezték el és itt egyébként – mint utóbb értesültünk – szabadulása után egy időre Mussolini is elhelyezést talált, de nem úgy mint mi, hanem valóban mint vendég. Weilheimbe 11 óra táján érkeztünk és gépkocsin mentünk tovább a szépen fekvő kastélyhoz. Dörnberg mutatta meg a rendelkezésünkre bocsátott helyiségeket; fiam részére is jelöltek ki szobát. Azonban mit is tehetett a külügyi hivatal, ha már Hitler maga „schandlicher Verrater” (gyalázatos áruló) címmel bélyegzett meg. Pénz és semmiféle értéktárgy sem lehetett birtokomban, őrizetünkre fegyveres SS – századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrótsövénnyel elzárt kertben. Ezenkívül, magában a kastélyban a Gestapo is tartott 12 személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kísért, még hároméves unokámat is.”

( részlet Horthy Miklós: Emlékirataim c. könyvéből)

Illegalitásban

Az amerikaiak 1945. április 30- án szabadították ki  fogságukból a családot. 1948-ig Weilheimben maradtak,majd egy rövid kitérő után a portugál Estorilban rendezkedtek be az illegalitásra.

Özv. Horthy Istvánné az idős kormányzó és neje mellett tevékenykedett. Ápolta és segítette őket.

Óriási feladat nyomta a vállát, melynek minden esetben eleget tett. Férje halálát követően 12 évvel ismét férjhez ment,  ezt egyébként a kormányzói pár is támogatta. Második férje Guy Bowden angol ezredes, akivel 48 évi házasságban élt, annak 2002-ben bekövetkezett haláláig. Ilona asszony 56 évet élt Portugáliában, két éve költözött fiához Dél-Angliába.

(- z.cs.f. – barikad.hu nyomán)