Kiesett a (tehén)csecs a szánkból – ez is cumi volt Zentán

Egy éve voltak a választások. S egy éve múlt a nagy ígéreteknek. Mit is írt egy éve az újság?

„Bojan Pajtić tartományi kormányfő a zentai tejgyár újraindítása kapcsán új munkahelyek megnyitására vonatkozó szerződést írt alá Miroslav Čurćićtyal a Vindija Kft. szerbiai kirendeltségének igazgatójával. A szerződés értelmében 100 új munkahely megnyitására a tartomány 13 millió dináros támogatásban részesíti a horvát élelmiszer-ipari cég szerbiai kirendeltségét.

A szerződéskötés előtt Miroslav Čurćić, a szerbiai kirendeltség igazgatója bejelentette, hogy a régió egyik legnagyobb baromfihús- és tejfeldolgozó, tejtermékgyártó vállalata elkezdte a zentai tejgyár felújítását. Megtudtuk, hogy a zentai tejgyár felújítására 15 millió eurót szándékoznak fordítani, s miután elkezdik a termelést, naponta 120 ezer liter tejet szándékoznak feldolgozni a legújabb technológiák és uniós szabványok alkalmazásával, s ahhoz, hogy ezt elérjék, 120 munkást szándékoznak alkalmazni. Čurčić szerint a felújított tejgyárban az év végéig el fog kezdődni a termelés. A projektumnak nemcsak gyakorlati, hanem szimbolikus jelentősége is lesz, mivel újjászületik egy termékmárka, amelyet mindannyian szerettünk, amelyre még most is emlékezünk, és ezenkívül nemcsak 100 új munkahely teremtődik, hanem több száz, a vállalattal szerződést kötő környékbeli tejtermelő és szarvasmarha-tenyésztő számára is megélhetést biztosít.”

Jó hír a laktózérzékenyeknek, illetve az epebántalmakban szenvedőknek: a zentai tejgyár termékei 100%-ig mentesek a problémaokozástól – mivel a választási kampány óta egy(!) csepp tejet sem dolgoztak fel a “felújított” gyárban. Így nincs is ami görcsöket okozzon. De miért is lenne bármi baj? A választási cirkusz lezajlott, az ígéretek tova szálltak, az itt élők meg boldoguljanak, ahogy tudnak. Tej helyett igyanak vizet – már ha nem arzénes.

Pajtić úr most kavarja a málét, hatásköröket követel Vajdaságnak. Most követel. Mikor a DP volt hatalmon valahogy ez a nagy lokálpatriotizmus nem volt jellemző… Na, de vissza a mi kis zentai szemétdombunkhoz. Több kérdés is felmerül bennem:

1. Hol van a 13 millió dináros tartományi támogatás? Mert hogy nem a gyárban – az bizonyos.

2. Hol van a megkezdett gyárfelújítás 15 millió euróból? Mert hogy nem Zentán – az bizonyos.

3. Hol van a napi 120 ezer literes termelés? Mert hogy nem itt – az bizonyos.

4. Hol vannak a szerződések a környékbeli tejtermelőkkel? Mert hogy egyet sem látni – az bizonyos.

5. Mennyi fizetést visz haza a 120 dolgozó havonta? Mert amit ott keresnek az emberek, attól éhen halnak – az bizonyos.

Ezek után kíváncsian várjuk a távfűtés alakulását Zentán – nehogy ez is szop(t)atás legyen… Bár megszoktuk.

(Gye)