Martonyi: Szerbiának nem kell orvosolnia a magyar történelmi sérelmeket

Martonyi János külügyminiszter zágrábi látogatását összegezve tartott sajtótájékoztatót tegnap a média munkatársai számára. Ahol elmondta, hogy Horvátország csatlakozásával erősödik az Európai Unión belül a közép-európaiság, ami a térség és Magyarország számára is előnyös.

Újságírói kérdésre válaszolva Martonyi János kijelentette: nem osztja azt az álláspontot, hogy Magyarország ne hagyja jóvá Szerbia uniós csatlakozását mindaddig, amíg a szerb fél nem orvosolja a magyar történelmi sérelmeket.   

Emlékeztetett arra, hogy a szerbiai rehabilitációs és restitúciós törvény hátrányos megkülönböztetést tartalmazott mindenekelőtt a délvidéki magyarokkal szemben, és voltaképpen a kollektív bűnösség elvét követte.

Budapest akkoriban egyértelműen jelezte azt, hogy amennyiben ez a probléma nem oldódik meg, Magyarország nem tudja támogatni Szerbia tagjelölti státusát. A törvények módosításával azonban a probléma megoldódott, és most egy nagyon fontos folyamat indult meg, alapvetően a két ország köztársasági elnöke között. (Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb elnök a tervek szerint hamarosan közösen hajt fejet a II. világháborúban megölt magyar és szerb áldozatok emléke előtt Csúrogon).   

Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kollektív bűnösség alóli feloldás és ezáltal a rehabilitáció most sem törvény adta alapjoga a magyarságnak. Az elkobzott vagyont csak azok igényelhetik vissza, akik a megszabott, határos időn belül, bírósági úton bebizonyítják, hogy az elkobzott vagyon tulajdonosa nem volt ordas magyar fasiszta. Így most idős emberek hosszadalmas bírósági procedúrákba kényszerülnek belevágni, ha bizonyítani szeretnék családjuk makulátlanságát. Aki pedig a rehabilitálási kérelmek benyújtására megszabott két éves határidőig nem jelentkezik, az lemarad. A törvény számos kérdést vet fel, mint a koncepciós perekben bűnösnek ítélt honvédek kérdése vagy például, hogy mi történik azoknak a vagyonával, ahol az egész családot kivégezték, vagy akár a 28 cölibátust viselő mártír papunkkal, akit kivégeztek? Vagy épp azokkal a falvakkal mint Zsabja, Csurog vagy Mozsor, ahonnan elűzték és lágerekbe zárták a kollektív bűnösnek ítélt magyarságot, nekik ki ad majd felmentést?

A magyar külügy a törvény minimális megváltoztatását olyannyira üdvözölte, hogy a továbbiakban minden kérdést lezárt és zöld lámpát adott a szerb EU csatlakozásnak. A történelmi pillanatban kérésük csupán néhány tucat szónak felcserélése volt a szerb törvényben. Hol maradnak az olyan megoldatlan kérdések, mint a 44/45-ös események kivizsgálása, az elmúlt 15-20 év magyarellenes incidenseinek felderítése, a tartomány részére jutó, csupán 7 százalékos GDP visszacsorgatása, az elmúlt évtizedekben és napjainkban szervezetten folyó etnikai arányok megváltoztatása, vagy akár a délvidéki magyarság számára is a koszovói szerbséghez hasonló, a napokban kirajzolódni látszó autonómia követelése…

Mikor lesz Magyarország olyan gazdasági, diplomáciai helyzetben, hogy ezeket számon kérhesse majd ismét? Talán az EU-s „szövetségbe forrt szabad köztársaságok” keretein belül fogja majd Magyarország Szerbiát megzabolázni? Aligha hiszem. 

„Nagyon bízom benne, hogy ez a kiengesztelődés megtörténik, és ez mindenképpen segíteni fog a két ország egész kapcsolatrendszerében” – mondta Martonyi János.

(MTI nyomán Sz. A.)